1. ÉRZELMEKRE, LÉLEKRE HANGOLVA

Kései szikrák

Végtelen tájakon
arcodat álmodom,
s röppen az érzés.

Szélsebes szárnyamon
éveid számolom,
téved a hűség.

Ablakod négyszöge
irgalom ünnepe,
démoni fény-árny.

Pillanat-bűvölet
dallama esztelen,
képzelet-foszlány.

Súlytalan ágyamon
parttalan vágy oson,
kései szikrák.

Börtönöm titkai,
hűvöse mennyei
réveteg szférám.

Arctalan szánalom
béleli páholyom,
árad a tömjén.

Rejtjeles fergeteg
üldözi léptemet,
kúszik az ösvény.

Árnyalat-képeden
féktelen lét ölel,
kényszeres hosszú.

Sorstalan rejteked
űzi a rémület,
hamvad a búcsú.