1. ÉRZELMEKRE, LÉLEKRE HANGOLVA

Kandallótűz-meditáció

Ezerszínű arcával
fut felém a tegnap,
a boldogság-szépítő
évek megvillannak.

A rohanó mindennap
feszítő világa,
a közönyös üresség
ráncát rám ne rakja.

Kandallótűz-imáim
különös alkalmak,
vágy lángjai égetnek
perzselő nyomokat.

Szivárványszínű reményt
a holnap tartogat,
a jelen megváltását
pillanatok alatt.

Télidőben érints meg,
szegődj mellém bátran,
ne legyen az ébredés
keserédes hajnal.

December csendje

Hófüggöny pelyhe lassanként ellep.
Túlcsordult idő ráncol homlokot,
fanyar aroma tölti meg lelkem,
örömöm gubbaszt, kissé megkopott.

Angyalom arcát arcodban látom.
Láthatatlanul állsz sorsom mögött,
teremtővé vált a gondolatom,
a gondviselés mellém szegődött.

Zsigereimben december csendje.
Fenyő illata, gyertyamágia,
várakozásom fohásszal telve,
kincsekkel hintett kék lélekszikra.