2. TERMÉSZETRE HANGOLVA

Jégvirágos napfelkelte

Virrad.
Jégvirágos napfelkelte ébreszt,
Fekete-körösi gyalogséta dermeszt.
Hótaposó csizmám mérföldjáró, ócska,
vékony húron peng a Körös citerája.
A mályvádi erdő hóággal integet,
a szél jégfésűvel borzolja a telet.
A távolban, mint egy mozdulatlan szobor,
búzavetést dézsmál megriadt őzbakom.
Zizzen hócsillagos pelyhek tánca, de jaj,
sikolt a rianás, reped a jégtábla.
Dermedt fakoronán fázó fülesbagoly,
csattanó hangorkán huhogást parancsol...

Mátrai idill

A lombsátor alatt
átsüt a nap,
a szakadékban
melletted
csörgedezik a patak.
Partján páfrány nő,
rengeteg,
a nyugalmat
nem zavarja
semmi sem,
csak a lépteid
alatt néha
koppanó
kövek zaja.
Megpihensz,
a korhadó avar
szagát érzed,
és csodálod
a mohás fatörzset.