4. GYERMEKVERSEK

Édesanyám csillag-mosoly

Vakondtúrás magaslatán állok,
ágaskodom, elérem a napot.
Nap sörénye legyen aranyhajad,
hold-ezüstből fonok köré fátylat.

Tücsöklábon lépek, fűszálon zenélek,
bíbor napkeltével ébresztelek téged.
Tarka lepke szárnyát válladra terítem,
csillagok mosolyát az arcodra festem.

Léghajómmal habos felhők fölé viszlek,
édesanyám ott is csak téged szeretlek.
Megtanulok varázsolni, bűvész leszek érted,
hogy a szürke hétköznapok ünnepek legyenek.

Hagyma-lakodalom

A Fokhagyma-menyasszonynak
sápadt gerezd-arca,
mákvirág-szirom a fátyla,
zöld a kapor-csokra.

Vöröshagyma-vőlegénynek
rőt pirospozsgája,
feketeretek-kalapja,
fűszerbors pipája.

Vegyeszöldség-nászmenetben
répafüttyös ének,
petrezselyem-táncot járnak,
köménymagra lépnek.

A vőlegény csípős csókot
cuppant kedvesére,
könnyet csal a fehér arcú
menyecske szemébe.

Ízelítő útravalót
a zellertől kapnak,
szerecsendió-nászútra
kettesben utaznak.