Szebeni Sándor - Tükrök, egymással szemközt

Átlátok a semmi ködén

Elhervad minden koszorú
foszló rongyok a csontokon
vers vicsorgó fogsorokból
s csigolyákból rakott torony

átlátok a semmi ködén
halottnak lenni borzalom
szívemen legyek döngenek
s vakrozsda hízik a dalon


8. oldal