Éggel befedve élünk

Tavaszi ég fogad ma
fényküllős napkerékkel
a táj borítva lepve
rügyek zöld özönével

fecskék rigók cinegék
ezer madár a légben
mentsd el nékem e napot
s nevedet kőbe vésem

éggel befedve élünk
e virág-arcú földön
napunk vöröslő árnya
ül felhő-függönyünkön

földemen jelet hagyok
ahol határát sejtem
égbe fújt madárfészkem
maradj elérhetetlen