Engesztelnek némasággal

Evezek hullámzó időn
ritmusa felemel ringat
kik a bűnre bólintottak
elhagyták templomainkat

szálltak mélybe és magasba
súlytalanul lebegnek ők
végpusztulásukban a kín
tisztelgés a halál előtt

engesztelnek némasággal
repülnek múltjuk szárnyain
halálra ítélt halálom
élein megenyhül a kín