Mosolygó arccal alszik

Megfeszül de nem sikolt
suhogva leng a lelke
körülhordozza a szél
s lerakja hűlt helyemre

nevét is elhagyta már
csak testtelen kísértet
mosolygó arccal alszik
boldog az árva lélek

élve a léten innen
régen szép volt az arca
letűnt világa felett
szívem piros harangja