Nyakadban a zárak kulcsaival

Aortában dübörgő vérfolyam
s megalvadt vér vérbe fagyott élet
az ég ünnepli szörnyetegeit
boltozatán lógó denevérek

szitkozódva futsz a derengésben
fejeden ütlegek búbjaival
tiéd az erdő hát fára mászhatsz
nyakadban a zárak kulcsaival

elveszetten magányba taszítva
éltél a kopár magaslatokon
keresve biztos kapaszkodókat
a sziklás-köves hegyoldalakon

most a fehér oromra felérve
mellkosaradból kiszáll a lélek
lefejeled a kuncogó rózsát
s napórával méred a sötétet