Termése súlyától meghajol

"Viták helyett sárral vertem nyugodalmam,
így értem el, hogy most élve jól meghaltam.
De hogy »jól«, épp az nincs jól,
nem néma még, aki szól."
(Tandori Dezső: Komikulum vité)

Fekete bárány gyapjújából
fejeden mesebeli sapka
éber sólymaid fent köröznek
figyelnek távolba magasba

azt akarom hogy te is lássad
életfámat hajnali fényben
kihajtott egy tavaszi napon
fenséges hegyed erdejében

minden levele mozdulatlan
termése súlyától meghajol
tudja halni fog mi most hamvas
amit a hajnalfény kirajzol

megalázott szívekből sarjadt
s termi a halál gyümölcseit
s erezetük rajzolatával
szétszórja fáradt leveleit