Kihűlnek a tér csillagai

Villámlik haragod fölöttünk
félelmében szűköl a falka
odalett minden amit adtál
felleged erdőnket takarja

a szerelem holdudvarában
láncok a pőre férfiakon
szüleihez bújik a gyermek
s mintha könny folyna orcájukon

kihűlnek a tér csillagai
belehalnak az öröklétbe
világító tök-halálfejek
emelkednek fekete égbe

és akkor megvillan valami
a ránk boruló éjszakában
gurul Koronák Koronája
a halványuló holdvilágban