Szebeni Sándor - Az időre ragasztott ember


Múlt időd ölében ülve

Mint aki sírva hegedül
s egyetlen dallamot játszik
hitted a zene feloldoz
és értelmed kivirágzik

vigaszod volt kürt és kehely
angyal az ezüstserlegen
elsírt könnycseppek lebegtek
s erényöv volt a szíveken

füstölögve menekülnek
tűz-erdőd tölgyeit látom
szemedben hunyorgó parázs
s tüzek éneke a szádon

múlt időd ölében ülve
éled egyszeri életed
a végtelenhez nincs közöd
előtted világ-görgeteg


11. oldal