Szebeni Sándor
- Az időre ragasztott ember
|
Lélekszakadva futsz
mögötte
Az éjszaka partjait
nézem
a világtalan forróságban
virágok könyörögnek fényért
térdepelnek az éjszakában
bort mérnek a kocsmárosok mert
a csüggedés kezd úrrá lenni
vadrózsám piros babáit hát
engedd fényedben megfürödni
tűz-bikád túl jár hét határon
szarvával döfködi a holdat
izzó erei tüzes vérét
kellene már hogy megcsapoljad
lélekszakadva futsz mögötte
magadra kapott tunikában
mint lemaradó énekhangok
az emlékezők kórusában
|