Szebeni Sándor
- Az időre ragasztott ember
|
Áldott idején a vágynak
Feledi a rém pofáját
palástja alá bújt mesét
arca derült fényességes
tisztának tudja kedvesét
szívében ünnep misézik
körötte virágok nyílnak
földijei a szarvasok
köszöntik és elrobognak
áldott idején a vágynak
a kéjben kiéli magát
aranytallérok szavai
pecsétje mézelő virág
|