Szebeni Sándor - Az időre ragasztott ember


Az időre ragasztott ember

Csillag-tűzhelyek lángjaiból
a táguló semmi ködéből
idő az élet kezdetétől
a föld életre kelésétől

vizébe merültek a bölcsek
a régi kútban volt a kezdet
vétkeik hegyén ül a sátán
nem voltak angyalok se szentek

az üdvösség volt a lényeges
nem a lét e különös korban
az időre ragasztott ember
fekszik egy fényes buborékban

a vakító fényben semmi sincs
eltűntek földrészek világok
a semmiben szunnyad boldogan
szájából édes nyál szivárog


3. oldal