Szebeni Sándor - Az időre ragasztott ember


Már régen más a gazda

Kezedben nyerő lap van
üres kezemmel szemben
törnek romboló eszmék
sorsomnak rendje ellen

nem az ujjamból szoptam
tudtam nem használ semmi
most ki kell bírnom ezt is
nem tudom elkerülni

részeges szél imbolyog
ablakom kifeszíti
előttem nyüzsgő dombok
nem köt hozzájuk semmi

magam csinálok mindent
már régen más a gazda
ellenségem is más lett
más ellen indul harcba


21. oldal