Szebeni Sándor - Az időre ragasztott ember


Áldott idején a vágynak

Feledi a rém pofáját
palástja alá bújt mesét
arca derült fényességes
tisztának tudja kedvesét

szívében ünnep misézik
körötte virágok nyílnak
földijei a szarvasok
köszöntik és elrobognak

áldott idején a vágynak
a kéjben kiéli magát
aranytallérok szavai
pecsétje mézelő virág


47. oldal