Szebeni Sándor
- Az időre ragasztott ember
|
Fénylátóid kivirulnak
A jövőről nem tudsz
semmit
múlt falának veted vállad
aranyhörcsögök pitiznek
szőre-hullott csincsilláknak
égő virágok rossz szaga
álmosan kering körötted
aszfaltra kivert kutyáid
éjszaka mellém szegődnek
égboltodon sárga napod
városom szelíd csillaga
mezítelen testemre száll
hajnalod hűvös harmata
fénylátóid kivirulnak
múlt időd magzatvizében
néznek néznek de nem látják
virág-újjászületésem
|