Szebeni Sándor - Az időre ragasztott ember


Nem tudja hol jár

Aranytartalékát a megváltónak
a szentek átveszik és továbbadják
a halál remegő áldozatai
látják-e hívó jeleid mennyország

tapogatódzva mennek a fény felé
terelgetik a lemaradt jószágot
s eltemetik a felfúvódott dögöt
elhullott bárányt mint sarus nomádok

akinek az élet a lét csodája
s kit homo sapiensként emlegetnek
már nem tudja hol jár céltalan bolyong
lábára kusza indák tekerednek

a bevert szájúak alázatával
kifordított életét megmutatja
de súlytalan lebeg az űrben isten
halotti szemfedővel letakarva


42. oldal