Szebeni Sándor - Az időre ragasztott ember


Nem porladunk

Átfűtheti-e a tűz
a vének csontját vérét
angyal száll a körhintán
duzzadó keblű szépség

kifestett ajakcimpák
frissen fényezett fogsor
ma erre járt a drága
boromból futva kortyolt

jövendőmondó angyal
jött isteni malaszttal
nem élünk majd föld alatt
a földbe nőtt halottal

fényes vizekben úszunk
nem porladunk a földben
kijárunk ligetünkbe
s szeretkezünk a zöldben


23. oldal