Szebeni Sándor - Az időre ragasztott ember


Újhold fényű jelen idő

A vízi tükörkép felszáll
éjszakába bukik a lét
álmatag vizeid árvák
szíved nem más csak nehezék

ököllel hódító majmod
fel-le rohangál egy kővel
folyik-e folyódban álom
s mi van a fürdőző nőkkel

madár csobbanás az égen
szelet hömpölygető szárnyak
apró tüzek libasorban
az alvó folyóra szállnak

újhold fényű jelen idő
hallod jön az aranyvonat
falkád kiseprűzött szépe
papírszíveket hajtogat


29. oldal