Szebeni Sándor
- Az időre ragasztott ember
|
Ne bánkódj a világ baján
Kiköszön az égből a nap
fején sárga szalmakalap
zöld fényt kaszál a sárga fény
állok tündöklő ég alatt
fonálon pók fiak ülnek
bíznak a felszálló szélben
a bozótban vadak állnak
meghallották füttyentésem
ragadozó madár röpkép
keresztre szegezett madár
bikaként öklelő szálfák
törzseit sodorja az ár
ne bánkódj a világ baján
nem lehetsz szelíd a harcban
jegyben jár léted és szavad
összeforr emberi dalban
|