Szebeni Sándor
- Az időre ragasztott ember
|
Virágok serege követ
Tizennégy kavics
szonettje
vers a keserű gyökérről
darazsak és dongók napján
virágpor hullik az égből
bujkálsz de nem vagy egyedül
virágok serege követ
nagyságos karok és rendek
s olykor a nagyságos tömeg
eged felhő-üstökének
szálas esője eláztat
szélben úszó illatot és
szivárványos csiganyálat
lovászaid énekében
ló sorsa és ember sorsa
városomban téged várnak
megrendezett vigalomra
|