Szebeni Sándor
- Az időre ragasztott ember
|
Múlt időd ölében ülve
Mint aki sírva hegedül
s egyetlen dallamot játszik
hitted a zene feloldoz
és értelmed kivirágzik
vigaszod volt kürt és kehely
angyal az ezüstserlegen
elsírt könnycseppek lebegtek
s erényöv volt a szíveken
füstölögve menekülnek
tűz-erdőd tölgyeit látom
szemedben hunyorgó parázs
s tüzek éneke a szádon
múlt időd ölében ülve
éled egyszeri életed
a végtelenhez nincs közöd
előtted világ-görgeteg
|