Szebeni Sándor
- Az időre ragasztott ember
|
Az öregkor szakadékaiban
Átszűrődik a napkorong
fénye
a mindenség-fa lombjai között
futóárkokban bújócskázunk
a szétszóródott repeszek között
az öregkor szakadékaiban
mit kezd az ember a szabadsággal
drámaiságát megalapozza
s tetézi önkéntes véradással
még mindig élnek a felemások
születésük óta hitványodnak
elveszejtve majd újraszületve
hazájuk romjain hadakoznak
lezabálják a húsos tálakat
s te rágcsálsz száraz kenyérdarabkát
és leszerelve áll az udvaron
csillagos homlokú falovacskád
|