Szebeni Sándor - Az időre ragasztott ember


Ne bánkódj a világ baján

Kiköszön az égből a nap
fején sárga szalmakalap
zöld fényt kaszál a sárga fény
állok tündöklő ég alatt

fonálon pók fiak ülnek
bíznak a felszálló szélben
a bozótban vadak állnak
meghallották füttyentésem

ragadozó madár röpkép
keresztre szegezett madár
bikaként öklelő szálfák
törzseit sodorja az ár

ne bánkódj a világ baján
nem lehetsz szelíd a harcban
jegyben jár léted és szavad
összeforr emberi dalban


14. oldal