Szebeni Sándor - Az időre ragasztott ember


Napisten kegyelme

Arany fényszálaival
eged sűrűn beszövi
s hogy a földről felszállhass
terhed magára veszi

számba vesz bárdot taglót
tüzet vezénylő kardot
levágott állatfejet
s szétroncsolt emberarcot

félelmetes ökleid
hűségét és haragját
zilált idegeid közt
sebészkés villanását

évek kristály-mérlegén
lelked gyémánt-világát
sorsod ezer keresztjét
szíved minden halottját


32. oldal