Szebeni Sándor
- Az időre ragasztott ember
|
Nem tudja hol jár
Aranytartalékát a
megváltónak
a szentek átveszik és továbbadják
a halál remegő áldozatai
látják-e hívó jeleid mennyország
tapogatódzva mennek a fény felé
terelgetik a lemaradt jószágot
s eltemetik a felfúvódott dögöt
elhullott bárányt mint sarus nomádok
akinek az élet a lét csodája
s kit homo sapiensként emlegetnek
már nem tudja hol jár céltalan bolyong
lábára kusza indák tekerednek
a bevert szájúak alázatával
kifordított életét megmutatja
de súlytalan lebeg az űrben isten
halotti szemfedővel letakarva
|