Szebeni Sándor
- Az időre ragasztott ember
|
Nem porladunk
Átfűtheti-e a tűz
a vének csontját vérét
angyal száll a körhintán
duzzadó keblű szépség
kifestett ajakcimpák
frissen fényezett fogsor
ma erre járt a drága
boromból futva kortyolt
jövendőmondó angyal
jött isteni malaszttal
nem élünk majd föld alatt
a földbe nőtt halottal
fényes vizekben úszunk
nem porladunk a földben
kijárunk ligetünkbe
s szeretkezünk a zöldben
|