Szebeni Sándor - Az időre ragasztott ember


Elbukod

Füttyjele száll a légben
jelt ad a támadásra
sínen a régi mozdony
zakatol útján járva

evett izzó parazsat
az táplálta szent hevét
léte piros hajnalát
s perzselő tüzes delét

egemen izzó gömbök
arany fényében arcod
hiába kard és páncél
elbukod dicső harcod

fejed fölött a tagló
sújtásra vár meredten
ez nem az ember napja
az égben sír az isten


44. oldal