Szebeni Sándor
- Az időre ragasztott ember
|
A múltból jövő vándor
Szemfedél alá bújtál
helyettem holtan fekszel
vének lesik ablakod
szívükben félelemmel
a múlt szekerén ülnek
ülnek szétdúlt reményen
burjánzó növényhabok
és kúszó indák körben
a görögtüzek után
szegények csillag-éje
a múltból jövő vándor
felhág a fénylő bércre
kettétört kőoroszlán
széthasadt márványsziklán
tudod-e mit őrizel
kővárad omladékán
|