Szebeni Sándor
- Az időre ragasztott ember
|
A kételkedés óráiban
(bizalmatlan Pegazus)
Ahogy leszáll nyomban odébb is áll
horkant és dobbant bizalmatlanul
fut a költőcske hogy utolérje
és megbéklyózza irgalmatlanul
(hamis múzsa)
Amint leér cigarettára gyújt
kölcsönzött szárnyait lecsatolja
s a sorvégeken villogó rímek
sugárfényeit lekaszabolja
de utána kifesti arcodat
s homlokod beírja virágporral
hogy így találkozz a mindenségben
fáradtan vánszorgó csillagoddal
|