Szebeni Sándor
- Az időre ragasztott ember
|
Nefelejcsek hangtalan
vonulása
Jelmezben a
felfuvalkodott fiúk
körülülik kiásott kincseiket
a múlt kifakult filmkockáin élnek
a létre függesztve tekintetüket
az evilági formákat szeretik
élni hisztériásan nem szorongva
táncolni megrészegült madarakkal
a csapkodó szárnyakat összefogva
vasdübörgésben hajlong a rozmaring
traktor a bazsalikomszagú kertben
a sebbel átvert madártorok hallgat
a kövér uraság hadd énekeljen
virágok mezei katedrálisa
oltárán az ördög gyertyái égnek
nefelejcsek hangtalan vonulása
elől vajon érdemes-e kitérned
|