Szebeni Sándor - Az időre ragasztott ember


Az öregkor szakadékaiban

Átszűrődik a napkorong fénye
a mindenség-fa lombjai között
futóárkokban bújócskázunk
a szétszóródott repeszek között

az öregkor szakadékaiban
mit kezd az ember a szabadsággal
drámaiságát megalapozza
s tetézi önkéntes véradással

még mindig élnek a felemások
születésük óta hitványodnak
elveszejtve majd újraszületve
hazájuk romjain hadakoznak

lezabálják a húsos tálakat
s te rágcsálsz száraz kenyérdarabkát
és leszerelve áll az udvaron
csillagos homlokú falovacskád


37. oldal