Szebeni Sándor
- Az időre ragasztott ember
|
Tagolt beszédű
birkaszájak
Azért szeretem a
szemedet
mert törpe létem felnagyítja
s ember-léptékkel mérettetem
én az isten pinocciója
sokáig bokrok alján éltem
s részeg árnyékok ellenében
dúvadak nyomait követtem
rengetegerdő sűrűjében
illatos mezőről álmodom
hol virágok közt megtalállak
s hol zsenge füvet csipegetnek
tagolt beszédű birkaszájak
hold-kalap az éj gyapjas fején
szelíd a föld kiszámítható
a vadonvilág fejedelmét
élteti minden erdőlakó
|