Szebeni Sándor
- Az időre ragasztott ember
|
Szellemkerék
A sötétség oszlopai a
szélben
a dübörgésen átszivárgó fényben
betűvető a mennyköves viharban
rejtőzködő ember az égzengésben
forog az óriás szellemkerék s ím
felemelkedik előtted a sátán
a szent forgatagban térdre borulsz vagy
forogsz az extravagancia láncán
a falakon túl a gyermeklelkűek
álom-magvakkal teli pofazacskók
fényes szelekben meztelen seregek
lila ködökben ismeretlen arcok
magával ragad a fellázadt város
vergődve vágyod a hömpölygő árban
a glóriás halál simogatását
fájdalmak őrjítő forgatagában
|