Szebeni Sándor
- Az időre ragasztott ember
|
Mindig jön velünk valaki
Utazunk a derengésben
mindig jön velünk valaki
megbámul egy girhes sakál
szájából kilóg valami
testi-lelki barátságban
fán lakó majomcsaláddal
unatkozó majomkölyköt
mulattatsz újmódi tánccal
ereszkedő esőfelhő
könnye a hegyekre csorog
virágaink évszakait
belepi a futóhomok
jószágaid három bikák
szénapajtám előtt állnak
vesszejükkel ott vizelnek
ahol a szarvasok járnak
|