Szebeni Sándor
- Az időre ragasztott ember
|
A halál foglya
Üstökösök üstökén
csillag-csikók sörényén
mint búza közt a konkoly
mindig a latrok élén
felbuzog kilövődik
sistergő csillag-láva
beteljesül a jóslat
csillagom szent halála
mágikus bolhapiac
csoda-ámulatában
fenséges magzatburkod
repedésén beláttam
mint hamvába hullt dallam
mint jégbe fagyott illat
a halál foglya lettél
falánk fekete csillag
|