Szebeni Sándor
- Az időre ragasztott ember
|
Rózsát vagy valami más
virágot
Csók személytelen és
oszthatatlan
zeneszó nagyságos fájdalommal
s az emlegetett sárga nagy hajó
körülötte a csodálkozókkal
fluoreszkáló védősisakban
ácsorognak a figyelők között
csak állnak viharban jégesőben
a kiválasztott férfiak mögött
rózsát vagy valami más virágot
kapnak a százéves nyeretlenek
a sűrűsödő örvényspirálok
gyűrűjében rekedt kísértetek
őszi bánattal felvirágozott
bús özvegyeik csónakba szállnak
s bedobják a folyó közepébe
a szívükből sarjadt virágszálat
|