Szebeni Sándor
- Az időre ragasztott ember
|
Szíved kényelmén a jóság
Jogosan követel a föld
konok magvaid beértek
madárkád magot csipeget
s nincs felette karvalyfészek
lassuló fordulatszámon
a jelen tengelyén forogsz
kitárod ölelő karod
s földre rogyván is mosolyogsz
mirhával kitömött szíved
nézi vergődő szívemet
szívemben a kés idilljét
s a vérrel áttört lepleket
szíved kényelmén a jóság
ül mint mennyei trónuson
túléled emlékművedet
örökké élsz egy csillagon
|