Szebeni Sándor
- Az időre ragasztott ember
|
Elbukod
Füttyjele száll a
légben
jelt ad a támadásra
sínen a régi mozdony
zakatol útján járva
evett izzó parazsat
az táplálta szent hevét
léte piros hajnalát
s perzselő tüzes delét
egemen izzó gömbök
arany fényében arcod
hiába kard és páncél
elbukod dicső harcod
fejed fölött a tagló
sújtásra vár meredten
ez nem az ember napja
az égben sír az isten
|