Szebeni Sándor - Az időre ragasztott ember


Lélekszakadva futsz mögötte

Az éjszaka partjait nézem
a világtalan forróságban
virágok könyörögnek fényért
térdepelnek az éjszakában

bort mérnek a kocsmárosok mert
a csüggedés kezd úrrá lenni
vadrózsám piros babáit hát
engedd fényedben megfürödni

tűz-bikád túl jár hét határon
szarvával döfködi a holdat
izzó erei tüzes vérét
kellene már hogy megcsapoljad

lélekszakadva futsz mögötte
magadra kapott tunikában
mint lemaradó énekhangok
az emlékezők kórusában


17. oldal