Szebeni Sándor - Az időre ragasztott ember


Mindig jön velünk valaki

Utazunk a derengésben
mindig jön velünk valaki
megbámul egy girhes sakál
szájából kilóg valami

testi-lelki barátságban
fán lakó majomcsaláddal
unatkozó majomkölyköt
mulattatsz újmódi tánccal

ereszkedő esőfelhő
könnye a hegyekre csorog
virágaink évszakait
belepi a futóhomok

jószágaid három bikák
szénapajtám előtt állnak
vesszejükkel ott vizelnek
ahol a szarvasok járnak


48. oldal