Szebeni Sándor - Az időre ragasztott ember


Fénylátóid kivirulnak

A jövőről nem tudsz semmit
múlt falának veted vállad
aranyhörcsögök pitiznek
szőre-hullott csincsilláknak

égő virágok rossz szaga
álmosan kering körötted
aszfaltra kivert kutyáid
éjszaka mellém szegődnek

égboltodon sárga napod
városom szelíd csillaga
mezítelen testemre száll
hajnalod hűvös harmata

fénylátóid kivirulnak
múlt időd magzatvizében
néznek néznek de nem látják
virág-újjászületésem


31. oldal