Szebeni Sándor - Az időre ragasztott ember


Szíved kényelmén a jóság

Jogosan követel a föld
konok magvaid beértek
madárkád magot csipeget
s nincs felette karvalyfészek

lassuló fordulatszámon
a jelen tengelyén forogsz
kitárod ölelő karod
s földre rogyván is mosolyogsz

mirhával kitömött szíved
nézi vergődő szívemet
szívemben a kés idilljét
s a vérrel áttört lepleket

szíved kényelmén a jóság
ül mint mennyei trónuson
túléled emlékművedet
örökké élsz egy csillagon


33. oldal