Szebeni Sándor
- Az időre ragasztott ember
|
Napisten kegyelme
Arany fényszálaival
eged sűrűn beszövi
s hogy a földről felszállhass
terhed magára veszi
számba vesz bárdot taglót
tüzet vezénylő kardot
levágott állatfejet
s szétroncsolt emberarcot
félelmetes ökleid
hűségét és haragját
zilált idegeid közt
sebészkés villanását
évek kristály-mérlegén
lelked gyémánt-világát
sorsod ezer keresztjét
szíved minden halottját
|