Szebeni Sándor - Az időre ragasztott ember


Virágok serege követ

Tizennégy kavics szonettje
vers a keserű gyökérről
darazsak és dongók napján
virágpor hullik az égből

bujkálsz de nem vagy egyedül
virágok serege követ
nagyságos karok és rendek
s olykor a nagyságos tömeg

eged felhő-üstökének
szálas esője eláztat
szélben úszó illatot és
szivárványos csiganyálat

lovászaid énekében
ló sorsa és ember sorsa
városomban téged várnak
megrendezett vigalomra


35. oldal