Szebeni Sándor - Az időre ragasztott ember


A fekete tűz népe

Valamit mindig várunk
az istent mindig kérjük
szálló lángbuborékát
fürkész szemekkel nézzük

állunk háttal a szélnek
nyelvünkön szíjas ének
hová lett a tündérlány
szívünk tüzén elégett

lángokból szőtt ruhában
a fekete tűz népe
szétfoszló szellemtestünk
fölszívódik a térbe

tejutunk fényemlőit
markoljuk mohó kézzel
szívünk az űrben izzik
fényébe csillag fészkel


51. oldal