Szebeni Sándor - Az időre ragasztott ember


A múltból jövő vándor

Szemfedél alá bújtál
helyettem holtan fekszel
vének lesik ablakod
szívükben félelemmel

a múlt szekerén ülnek
ülnek szétdúlt reményen
burjánzó növényhabok
és kúszó indák körben

a görögtüzek után
szegények csillag-éje
a múltból jövő vándor
felhág a fénylő bércre

kettétört kőoroszlán
széthasadt márványsziklán
tudod-e mit őrizel
kővárad omladékán


46. oldal