Szebeni Sándor - Az időre ragasztott ember


Dalról álmodik a költő

Remegő néma hegedű
megfagyott szívedhez bújva
verejték csurog szemedbe
rohanás és szolgamunka

a legszebb dal is megszakad
a csodák is mulandóak
tűzcsóvát húz a trubadúr
szárnyat az egykedvű holdnak

dalról álmodik a költő
harangvirág énekéről
leszáll magánya kútjába
merít márványzó vizéből

érted született érted él
táplál és figyelve oktat
rajzolj neki egy csillagot
nappal világító holdat


5. oldal