Szebeni Sándor
- Az időre ragasztott ember
|
Dalról álmodik a költő
Remegő néma hegedű
megfagyott szívedhez bújva
verejték csurog szemedbe
rohanás és szolgamunka
a legszebb dal is megszakad
a csodák is mulandóak
tűzcsóvát húz a trubadúr
szárnyat az egykedvű holdnak
dalról álmodik a költő
harangvirág énekéről
leszáll magánya kútjába
merít márványzó vizéből
érted született érted él
táplál és figyelve oktat
rajzolj neki egy csillagot
nappal világító holdat
|