Szebeni Sándor - Az időre ragasztott ember


Halott szavak temetőjében

Kőkereszten függő cserépben
napon sütkérező virágok
látják megváltó végzetemet
mosolyomban az árvaságot

vermeimben orsók pörögnek
itt maradtak a földbe zárva
együtt bús álomszövőimmel
elítéltetve árvaságra

éji árnyak írásjegyei
halott szavak temetőjében
árnyékligetükből kiszöknek
s bolyongnak múltjuk erdőjében

ülök az álmos éjszakában
várva a világ hajnalára
piros tűzkotlós kotyogásra
tűzkakas kukorékolásra


8. oldal