Szebeni Sándor
- Az időre ragasztott ember
|
Halott szavak
temetőjében
Kőkereszten függő
cserépben
napon sütkérező virágok
látják megváltó végzetemet
mosolyomban az árvaságot
vermeimben orsók pörögnek
itt maradtak a földbe zárva
együtt bús álomszövőimmel
elítéltetve árvaságra
éji árnyak írásjegyei
halott szavak temetőjében
árnyékligetükből kiszöknek
s bolyongnak múltjuk erdőjében
ülök az álmos éjszakában
várva a világ hajnalára
piros tűzkotlós kotyogásra
tűzkakas kukorékolásra
|