Szebeni Sándor - Az időre ragasztott ember


Előhívja képeit az éj

A feldíszített májusfákon
az éjszaka csillag-bábjai
zöld gyönyörük verítékében
izzanak kertem virágai

házamban fehér vállú szüzek
és jótékonykodó ifjoncok
álmaik terülj-asztalkáján
sikongva fellángoló csontok

előhívja képeit az éj
földbe döngölt fekete testek
és látok elvadult gépeket
letarolják az alvó kertet

virágok között piros labda
belelövök a pirkadatba
aki ellen harcomat vívom
fényből fon övet derekamra


15. oldal