Szebeni Sándor
- Az időre ragasztott ember
|
Előhívja képeit az éj
A feldíszített
májusfákon
az éjszaka csillag-bábjai
zöld gyönyörük verítékében
izzanak kertem virágai
házamban fehér vállú szüzek
és jótékonykodó ifjoncok
álmaik terülj-asztalkáján
sikongva fellángoló csontok
előhívja képeit az éj
földbe döngölt fekete testek
és látok elvadult gépeket
letarolják az alvó kertet
virágok között piros labda
belelövök a pirkadatba
aki ellen harcomat vívom
fényből fon övet derekamra
|