Szebeni Sándor
- Az időre ragasztott ember
|
Medveanyánk a
körmenetben
Gépek
fém-érzéketlensége
s emberség a lidérces földön
ős lándzsadöfések nyomai
az érdemes emberevőkön
ősszüléje a törzsi létnek
medveanyánk a körmenetben
mezítláb a tavaszi hóban
karmaival a halál ellen
futórózsám piros babái
sikongnak a szikrázó hóban
üres kasszába lóg az orrom
zárás után a szatócsboltban
kerítésemnél bámészkodó
emberek szemek fülek szájak
agglegények sovány kutyái
ugatják fán ülő cicámat
|