Szebeni Sándor - Az időre ragasztott ember


Néma szájjal magyarázod

Azt mondod jó szagú a föld
s ismered az erdő fáit
mint léted vonalkódjait
és kinőtt kamaszruháit
egykoron volt ifjúságod
felváltatlan reménységét
az emberi tisztességet
sárkány-éned felmentését
emlékeid terítékén
a háborús géproncsokat
a lángoló madarakat
s a füstölgő tojásokat
újkori barlangrajzokat
lángokból épült őstojást
álmodozó mosómedvét
s álmából ébredt mormotát
az élet sikoltásait
beolvasztott harangokat
simított száraz dohányból
aranypikkelyes halmokat
erkölcsöt újító tavaszt
növényi monomániát
szűz lányok első szerelmét
s utcalány felkínálkozást
selyemszövet suhogását
száradó lepedők szagát
s falakról lepergő meszet
járványok rothadás szagát
kifakult régi grafikát
megkopott sírfeliratot
zsugorított pénisz-szörnyet
lila véreres dorongot
az élő idő szárnyait
s a halál cápauszonyát
az élő lét hímjeinek
spermáját és virágporát
a mindenség tiszteletét
bűntől borzadó lelkedet
kihalt élet maradékát
egysejtű élőlényeket
ikrás fekete némaság
fekete koromtengerét
a leforrázott toll szagát
konyhák zsíros leheletét
a vakok látomásait
belső világuk magányát
s magányuk hártyafalán át
hangulatok áramlását
kivert kutyák vonítását
hajnalok gomolygó ködét
elődeink mennyországát
s gazdasági létünk telét
százéves haragot dühöt
a bosszú kőgörgetegét
s aki szemében bitang vagy
s nem tudja városod nevét
az űrbéli erőszakot
s az idő virághangjait
sírhantjaink fölött a szél
éjféli sóhajtásait
a mezők sárga aranyát
s a fán lakók gyümölcseit
figurás tánckarikákat
szelek lökéshullámait
korod kristály-énekeit
s törvényei terebélyét
szentségtörő merészséged
s vétkeid faragott képét
ajkad csók-tapogatóit
s emberszabású szívedet
világod bársonyát selymét
s gyöngy-kerék könnycseppjeidet
az emberek arcán a tél
betlehemi áhítatát
s csipkefüggönyön a cédrus
elmosódott mintázatát
borzalmak zárt géptermeit
légkalapácsok himnuszát
néma szájjal magyarázod
amiért kiált a világ


27. oldal