Szebeni Sándor
- Az időre ragasztott ember
|
Miért mérnéd a
mérhetetlent
Órák s percek
repedésein
kiszüremlő szerelmi zajok
verset skandáló papagájok
kínrímeket hurcoló sorok
a világ mocska az utakon
külvárosok letiport gyepén
mit ér korai ébredésed
meghalni jön szemedbe a fény
miért mérnéd a mérhetetlent
a lelkekből áradó erőt
szívek lázát hőhullámait
s a dalokra torlódó időt
viharokkal dacoló szirtek
és méla mezők és vad dzsungel
ott kószálj virágporos arccal
s fehérséged nem feketül meg
|