A Faust első részét megnyitó "ajánlás" és az "előjáték a színházban" két önálló kis remekmű, mely csak a költő benső érzéseinek és eszméléseinek finom szellemi szálaival kapcsolódik a két részre osztott, de egységes egész nagy műhöz.

A tragédia a mennyben játszó prológgal kezdődik. Mephistopheles a csúfondár cinikus ördög, kinek mint serkentő démonnak helye, sőt feladata is van az isteni teremtés örök rendszerében, az Úr színe előtt áll. Ott, szemtől- szemben a Teremtővel, gúnyolja a földi teremtmények közül némi égi fénnyel kiválónak látszó, de szerinte még az állatnál is állatibb, tökéletlen és nevetséges embert. Az Úr nem áll az elmés ördöggel vitába, de odaveti neki a kérdést, hogy ismeri-e Faustot. Ezzel nyilvánvaló, hogy Faustot maga az Úr a legmagasabb rendű embernek ítéli, aki élő cáfolat az ördögi gúnyra. Mephistopheles vakmerően kap a felvetett néven. Hogyne ismerné ő is Faustot, a doktort, a nagy tudóst! Ő még azt is tudja róla, hogy az ki nem elégült, zajló vágyaktól űzött, dúlt lélek. Éppen ezért fogadást ajánl az Úrnak, hogy ő eltéríti tőle Faustot, ha az Úr megengedi neki Faust próbáratételét. Az Úr erre az engedelmet Faust földi élete végéig Mephistophelesnek megadja; mert tudja, hogy az emberi lélekbe oltott homályos ösztönérzet végre is, minden ördögi csáb dacára, a helyes útra igazítja a javaembert.

A következő földi jelenetekben már előttünk áll Faust.

Faust valóban monumentális nagy ember. Mint tudós mindent tud, amit ember tudhat. Tudja tehát azt is, hogy a legnagyobb emberi tudomány is gyarló csekélység a lét titkainak mégcsak megközelítéséhez is. Vívódik, lázong s a titokzatos mágia varázserejével akar kitörni emberi korlátozottságából. Így sem jut el tovább a föld szellemének felidézésénél. És már ennek az óriási jelenésnek rettentő, felfoghatlan volta is porig alázza. Emberi büszkesége megsemmisül, féregnek érzi magát, kétségbeesik, meg akarja magát ölni. De éppen husvét van s behatnak hozzá a feltámadást hirdető templomi énekek. Vallásos gyermekemlékei elhárítják ajkától a méregpoharat. Tovább vergődik. Husvéti sétáján fekete eb szegődik hozzá. Haza viszi azt. Ezzel befogadta magához az ördögöt. Az eb egyszerre Mephistophelesszé alakúl át, hogy aztán Faust elválhatatlan társa és vezetője legyen.

Mephistopheles szerződik Fausttal. Érzéki gyönyörűségekkel teljes, kalandos, izgalmas életet ígér neki, melynek fejében Faust földöntúli örök életét Mephistophelesnek írja el.

Mephistopheles kiragadja Faustot tudós foglalkozásából, úgy, hogy élete ezentúl merő átvonúlás lesz a világ érdekességein. Mephistopheles eleve megállapítja fővonásokban az útitervet is. Hogy Faust minél teljesebb élettapasztalást szerezzen, meg fogják nézni előbb a kis életet, azután majd a nagy életet.

...