Bevezetés

A magyar történelemnek vannak női alakjai, kikről megemlékezni éppen úgy kötelessége a történetiróknak, mint az egyes korok férfiszereplőiről, mert ki tagadhatná, hogy a nők minden időben nagy hatással voltak a szereplő férfiakra? Az a szűk kör, melyet a női hivatás betölt, a férfi törekvésének, lelkesedésének, tettre buzdulásának a forrása, s gyakran abból tudjuk megitélni egyik-másik nagy emberünk tetteit, hogy minő anyja, minő hitvese volt.

A nagy események szinpada távol áll a családi körtől, de minden szál, mely a nagy eseményeket összeköti, vissza nyulik a családi körbe, s mióta a levéltárak megnyiltak a történetirók előtt, világosabban belepillanthat az események kohójába, holott a terv megfogamzik, szándékká izmosul és tetté válik. Ebben a világ elől elrejtett szellemi munkában nagy része van a nőnek.

Avagy nem érezzük-e magunk is, hogy a szülőktől örökölt hajlamok, a gyermekkorban látott és tapasztalt dolgok, az eszmék, melyek zsenge korunkban hatoltak reánk, később is lelkesíteni fognak, s bár módosulva, de egészen meg nem változva végig kisérnek minket földi pályánkon?

A csekély körre szorítkozó nő, midőn hivatását, az anyai tisztet teljesíti, nem lehet hatással nemzete sorsának alakulására, ámde az a néhány kiváló szellemű, nemes erkölcsű, férfias akaratú nő, kiknek a nevével nemzetünk történetében találkozunk, lelket gyönyörködtető példányképei a jó hitvesnek és a jó magyar nőknek.

Ilyen szempontból akarjuk elmondani I. Rákóczy Ferencz, majdan Thököli Imre hitvesének, Zrinyi Ilonának az élete történetét.