
CÍMLAP
Csatáry György
A máramarosi öt koronaváros levéltára, 1326-1910
TARTALOM, BEVEZETŐ
Tartalom
Bevezető
Irodalom
Károly király privilégiuma anno 1329
A máramarosi öt koronaváros levéltárának iratai (1326-1910)
F. 61, op. 1, od. zb. 1-1946
F. 61, op. 2, od. zb. 1-568
F. 61, op. 3, od. zb. 1-22
Bevezető
A máramarosi öt koronaváros (Huszt, Visk, Técső, Hosszúmező,
Máramarossziget) azon feledésbe merült külön jogállású, privilegizált
egykori oppidumok közé tartozik, amelynek múltját kevésbé ismeri
történetírásunk. A koronavárosok a történelmi Magyarország északkeleti
részén, Máramaros vármegyében terültek el és a sóbányászatnak köszönhető
előjogaiknak erőteljesebb gazdasági fejlődést biztosíthattak maguknak, mint
a környező települések. Közigazgatásilag Máramaros a Magyar Királyság része
volt, majd az Erdélyi állam létrejötte után évszázadokig a fejedelemség
része. Az 1920. évi trianoni békediktátum értelmében ezek a területek három
állam, Csehszlovákia, Románia és Ukrajna kötelékébe kerültek. Az 1939-1944
közötti Magyar Királyság után Huszt, Visk és Técső a Szovjetunióhoz, a
Tisza bal partján lévő Máramarossziget és Hosszúmező továbbra is Romániához
tartozott. A koronavárosok levéltárát eredetileg Técsőn őrizték, ezért
juthatott anyaga a Kárpátaljai Állami Levéltár beregszászi részlegének
gondozásába. A koronavárosok levéltárát a XIX. század közepén rendezték a
korabeli követelmények szerint, ebben a munkában Gazela János és László
Mihály vállalt jelentős részt.
A ránk maradt dokumentumok a XIV. századtól kezdve nyomon követik Máramaros
vármegye, de ezzel együtt az egész történelmi Magyarország históriáját.
Ezek az iratok értékes adatokat tartalmaznak a szabadságküzdelem
részleteiről, segítségükkel tájékozódhatunk az említett városok gazdasági,
bírósági peres ügyeiről, az előjogaikért folytatott erőfeszítésekről
különböző korszakokban. A dokumentumok felelevenítik a városi lakosság, a
megyei nemesség, a kincstári tisztviselők, valamint a katonai vezetők
viszonyának alakulását. Az évszázadok során a koronavárosok között szoros
gazdasági-kulturális együttműködés alakult ki. E települések a vidék -
szellemi életének központjaivá váltak. A térségben ezen városokban, a
történelmi gyökereknek köszönhetően jöttek létre a városfejlődés sajátos
polgári hagyományai, ami napjainkban is egyre fontosabbá válik.
...