Tétel adatlapja

CÍMLAP

Csatáry György

A máramarosi öt koronaváros levéltára, 1326-1910

TARTALOM, BEVEZETŐ



Tartalom

Bevezető
Irodalom

Károly király privilégiuma anno 1329

A máramarosi öt koronaváros levéltárának iratai (1326-1910)
F. 61, op. 1, od. zb. 1-1946
F. 61, op. 2, od. zb. 1-568
F. 61, op. 3, od. zb. 1-22


Bevezető

A máramarosi öt koronaváros (Huszt, Visk, Técső, Hosszúmező, Máramarossziget) azon feledésbe merült külön jogállású, privilegizált egykori oppidumok közé tartozik, amelynek múltját kevésbé ismeri történetírásunk. A koronavárosok a történelmi Magyarország északkeleti részén, Máramaros vármegyében terültek el és a sóbányászatnak köszönhető előjogaiknak erőteljesebb gazdasági fejlődést biztosíthattak maguknak, mint a környező települések. Közigazgatásilag Máramaros a Magyar Királyság része volt, majd az Erdélyi állam létrejötte után évszázadokig a fejedelemség része. Az 1920. évi trianoni békediktátum értelmében ezek a területek három állam, Csehszlovákia, Románia és Ukrajna kötelékébe kerültek. Az 1939-1944 közötti Magyar Királyság után Huszt, Visk és Técső a Szovjetunióhoz, a Tisza bal partján lévő Máramarossziget és Hosszúmező továbbra is Romániához tartozott. A koronavárosok levéltárát eredetileg Técsőn őrizték, ezért juthatott anyaga a Kárpátaljai Állami Levéltár beregszászi részlegének gondozásába. A koronavárosok levéltárát a XIX. század közepén rendezték a korabeli követelmények szerint, ebben a munkában Gazela János és László Mihály vállalt jelentős részt.

A ránk maradt dokumentumok a XIV. századtól kezdve nyomon követik Máramaros vármegye, de ezzel együtt az egész történelmi Magyarország históriáját. Ezek az iratok értékes adatokat tartalmaznak a szabadságküzdelem részleteiről, segítségükkel tájékozódhatunk az említett városok gazdasági, bírósági peres ügyeiről, az előjogaikért folytatott erőfeszítésekről különböző korszakokban. A dokumentumok felelevenítik a városi lakosság, a megyei nemesség, a kincstári tisztviselők, valamint a katonai vezetők viszonyának alakulását. Az évszázadok során a koronavárosok között szoros gazdasági-kulturális együttműködés alakult ki. E települések a vidék - szellemi életének központjaivá váltak. A térségben ezen városokban, a történelmi gyökereknek köszönhetően jöttek létre a városfejlődés sajátos polgári hagyományai, ami napjainkban is egyre fontosabbá válik.

...


  
×