Előszó

Minden félreértés elkerülése végett, szeretném már az előszóban kihangsúlyozni, hogy ebben a kis gyűjteményben nem a magyar nyelvről van szó, hanem a közmondásokról! A magyar nyelvben sok közmondás és szólás- mondás található, ezek érdekesebbé, változatosabbá, színesebbé teszik nyelvünket. Gondolom minden magyar nyelvű felnőtt személy használja is néhanapján őket. Egy különlegesség viszont létezik a közmondások esetében éspedig az, hogy az emberek egyet mondanak, másra gondolnak, mást tesznek. Mondanivalójukat csak egy átvitt értelemben használják.

Szerencsére nem gondolják komolyan azt amit szó szerint mondanak, mert különben nagyon furcsa helyzetek állnának elő az életben. A közmondások szószerinti, direkt értelmezései esetén a skála nagyon széles, találhatók: humoros, logikátlan, lehetetlen, groteszk, szörnyűséges, horror elképzelések, tucatjával.

Ebben a kis gyűjteményben csak az van bemutatva írásban és karikatúrában amit az emberek szó szerint mondanak! Ha már a mondanivalójuk direkt szövegét nem gondolják komolyan, akkor a szószerinti értelmezést sem kell komolyabban venni, hiszen úgysem az történik amit mondanak. A könyv célja nem a közmondások kritikája, hanem direkt mondanivalójuk humoros bemutatása! Hogy mire jó az ha egyet mondanak, másra gondolnak, mást értenek a mondanivalójuk alatt, hát meg kell kérdezni azokat, akik ezeket a közmondásokat kitalálták. Gondolom azért találták ki őket, hogy azoknak akik magyarul tanulnak, alaposan "megkönnyítsék" a dolgukat.

Egy kevés humorral és fantáziával el lehet képzelni azt, amit szó szerint mondanak. Egy "pár" egyszerű karikatúra is segít ebben. A magyar eredet megállapítása viszont nem a könyv témája, ezt a nyelvészekre hagyom. A könyv tartalmaz: közmondást, szólást, karikatúrát, nyelvi játékot, humort, két verset. A helyes megértés végett ajánlom az előszót figyelmesen elolvasni, a szöveg ugyanis elég nyakatekert! A szöveg nem vonatkozik a mindenkori olvasóra.

Életrajz

1948-ban születtem, Aradon éltem, a születési nevem Gulácsi Tibor Sándor, 1966-ban érettségiztem Aradon a Csiky Gergely Főgimnáziumban, 1990-ben emigráltam a családommal Münchenbe. A volt tanáraim írásai adták az ötletet: valamit írni.