Előszó

Az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány által támogatott "Szociotéka" program keretében szervezett képzés tananyagaként készült el 2009-ben a "Peremhelyzetű társadalmi csoportok társadalmi és munkaerőpiaci integrációja" című tankönyv. A képzés struktúrájának megfelelően a tankönyv 5 modulra tagozódik. Az V. modul címe "Új szempontok a családsegítő szolgálatok beilleszkedést elősegítő szakmai programja elkészítéséhez". Tartalmát tekintve a stratégiai és közösségi tervezés alapjait, a stratégiai tervezés folyamatát és módszereit, valamint a tervezés során szükséges partnerség fejlesztését és az értékelés módszertanát ismertette, illetve a képzés során ezen ismeretek átadását tűzte ki célul.

A modul továbbfejlesztésének irányaira a képzés során több javaslat, észrevétel fogalmazódott meg. Az egyik ilyen észrevétel volt, hogy a modul címe nincs összhangban a tartalommal. Ez indokolta a cím megváltoztatását, a modul témaköreit jobban visszatükröző elnevezés kialakítását. Emellett igény jelentkezett arra, hogy a tananyagot egészítsük ki a tervezés makro- és mikrokörnyezetével, feltétel rendszerével, a szolgáltatástervezés és szakmai programok alapfogalmaival, különböző modellek bemutatásával. A tananyag fejlesztés során az oktatók által jelzett elvárásokat igyekeztünk figyelembe venni.

A továbbfejlesztett V. modul struktúráját tekintve 6 fejezetre tagozódik. Az 1. fejezet kisebb változtatásokkal az eredeti V. modul ismeretanyagát tartalmazza. Ez adja meg a stratégiai tervezés elméleti megalapozását. Az ebben a részben ismertetett módszertan eszköztárként alkalmazható a központi, a helyi tervezés szintjén, az intézményi stratégia kialakításakor, valamint az egyéni beilleszkedési programok kidolgozásakor. Ugyanakkor az elmélet sikeres átültetése a gyakorlatba csak akkor lehetséges, ha a családsegítés terén dolgozó szakemberek ismerik azokat a feltételrendszereket, amelyek között végezni kell munkájukat, amelyek meghatározzák mozgásterüket. E feltételek közül az egyik leglényegesebb a szociális szolgáltatások állami támogatási rendszere. Annak érdekében, hogy szakmai javaslataikkal a jövőben eredményesebben tudjanak hozzájárulni a finanszírozási rendszer továbbfejlesztéséhez, ismerniük kell ennek működését, lehetőségeit és korlátait. A 2. fejezet éppen ezért a makrogazdasági tervezéssel, a szociális ellátások támogatásának költségvetésben elfoglalt helyével, szabályozásával foglalkozik.

Tekintettel arra, hogy a családsegítő szolgálatok döntő többségét a helyi önkormányzatok tartják fenn, a szociális szakembereknek e szinten kell elsősorban bekapcsolódniuk a tervezés folyamatába. Várhatóan a családgondozók helyi szociálpolitikában betöltendő szerepe, különös tekintettel szolgáltatástervezéshez nyújtott segítsége egyre inkább fel fog értékelődni. Ennek oka, hogy folyamatosan nő azoknak a személyeknek a köre, akik csak önkormányzati segítséggel képesek fenntartani magukat és családjukat, ezért a szolgáltatások szakszerű tervezése, szervezése az önkormányzatok elemi érdeke.

A szociális szakemberek szerepe e szinten kettős. Egyrészt tudniuk kell aktívan részt venni a helyi költségvetés tervezésében, érvekkel alátámasztva "megharcolni" saját intézményük működtetéséhez szükséges forrásokat, valamint a munkájukat segítő szolgáltatások kiépítését, fejlesztését. A 3. fejezet azokat az ismereteket tárgyalja, amelyek megalapozzák a helyi szintű költségvetési tervezésben történő aktív részvételt. Másik szerepkörük az önkormányzatok által jogszabályokban előírt különböző tervek, programok elkészítésében való közreműködés. Ilyen tervek például a szolgáltatástervezési koncepció vagy a helyi esélyegyenlőségi program. E stratégiai dokumentumok minősége és a szociális ágazat önkormányzati politikában betöltött súlya nagymértékben függ a helyi szociális szakemberek felkészültségétől, érdekérvényesítő képességétől. A szakszerű részvétel előfeltétele e tervekre, programokra vonatkozó szabályozás, gyakorlat ismerete. A 4. fejezet e témakört dolgozza fel.

A szociális szolgáltatást nyújtó szervezet működése a mindennapokban a vonatkozó jogszabályoknak megfelelő végrehajtói tevékenységekből, valamint erőforrás-kezelésből áll. Ugyanakkor elengedhetetlen a jövőbeni működés biztosítása érdekében, hogy a szervezet tagjai folyamatosan elemezzék a környezeti feltételeket, azok változásait, és a kihívásokra hatékonyan reagáljanak. Ez szükségessé teszi intézményi szinten a stratégiai tervezést, az innovációt, amellyel az 5. Fejezet foglalkozik, bemutatva az alkalmazás kereteit, lehetséges módját.

Különösen nagy jelentősége van a stratégiai gondolkodásnak és a tervezési folyamatnak a többszörösen hátrányos helyzetben lévő célcsoportok vonatkozásában annak érdekében, hogy a hátrányok elfogadható szintre csökkenthetőkké váljanak. Így a stratégiai tervezés szükségessége az egyének, kliensek szintjén is megjelenik. A 6. fejezet példákon keresztül mutatja be, hogy az elméleti alapok hogyan hasznosíthatók az egyedi beilleszkedési programok elkésztésekor.

Bízunk benne, hogy a stratégiai tervezés elméleti alapjait sikerült olyan konkrét ismeretekkel kiegészíteni, amelyek segítséget jelentenek a családsegítés területen dolgozóknak a közösségi tervezés hatékonyabb műveléséhez, a gyakorlatban történő alkalmazáshoz.

Kőnig Éva