Ajánlás

Mindennapi tapasztalatunk, hogy a családsegítői gyakorlatban a közösségi munka nincs a megfelelő helyén. A szakmai beszélgetésekben gyakran visszatérő téma a közösségi munka szükségessége, a bevezetésének, alkalmazásának indokoltsága, mindennapi gyakorlattá válása. Tehát ismerjük és elismerjük a közösségi munkát, mégsem alkalmazzuk, mégsem vált a családsegítő szolgálatok szerves részévé. A "miértekre" e kötet szerzői különböző megközelítésekből válaszolnak. Ezen nézőpontok, vélemények inspirálhatnak arra, hogy ki-ki a saját magyarázatát megtalálja, mely kiindulópontja lehet napi gyakorlatának megújításához.

Fontos célunk a közösségi munka hangsúlyának és jelentőségének növelése a mai szociális munkában, a családsegítő praxisban.

A kötet első részében a folyamat és módszerek elméleti megalapozottságú bemutatását olyan példák egészítik ki, melyek garantálják, hogy az olvasók ezek alapján a mindennapi gyakorlatban közvetlenül is hasznosíthatják-e munkamódot, hiszen a "mit?", "hogyan?" kérdésekre is választ kapnak.

A közösségi munka motivál a részvételre, önsegítésre, cselekvésre, megérleli a változtatásra való igényt és képessé tesz a változtatások végig vitelére. Mindezek a segítségnyújtás új formáinak alkalmazásához vezetnek, ahhoz, miként lehet eredményesebb a családsegítő szakmai szerepvállalása a közösségben. A szerző gazdag tapasztalati tudására épített módszertani leírások innovációra, kompetenciabővítésre inspirálnak. Az empowerment fogalom komplex értelmezése a képessétételi gyakorlat metodikájának fejlődéséhez járulhat hozzá.

A kötet második részében olyan eset- és modell leírások olvashatók, melyek különböző feltételek - nagyváros, kistelepülés, fejlesztési projekt, intézmény, stb. - között megvalósított közösségi munkafolyamatot és munkaformákat mutatnak be. A szakmai dilemmák, a lehetőségek és kockázatok mérlegelése, mint fontos szakmai kritériumok jelennek meg, s példát jelenthetnek a gyakorlati alkalmazásban.

Az egyes fejezetekhez kapcsolódó gyakorlatok a csoportos tevékenységgel aktivizálnak a vélemények megfogalmazására és a tapasztalatok megosztására. A közös gondolkodás önreflexióra és kreativitásra ösztönöz, s ha saját eredményeinket másokkal megosztjuk, az előmozdítja az együttműködést.

A kötetet ajánljuk azon jelenlegi és jövőbeli kollégáinknak, akik vállalkoznak arra, hogy családsegítői munkájukban alkalmazzák a komplex, lokális fejlesztésre épülő közösségi módszereket és az aktivitást támogató, képessé tevő segítői beavatkozást állítják gyakorlatuk középpontjába. Ajánljuk továbbá azoknak a szakembereknek, akik az intézmények, szervezetek közötti együttműködések erősítését működésük lényeges elemének tekintik. Bízunk abban, az olvasók tovább gondolják és alkalmazzák az olvasottakat, ezért érdeklődéssel várjuk véleményüket, javaslataikat, saját tapasztalataik megosztását.

A szerkesztő