Bevezető

"Sikerrel végrehajtott nagy fegyvertények után győzelmet ünnepelnek az emberek és meggyujtják az öröm vidáman lobogó fáklyáját. Ilyen szimbolikus fáklyagyujtás, a lélekből kicsapó öröm betűkbe örökített tüze legyen ez a pár megemlékező sor, mert nagy fegyvertényt értünk meg a magyar élet örök harcának szellemi frontján. Ez a szellemi fronton dicsőségesen végrehajtott fegyvertény a Hóman Bálint és Szekfű Gyula tollából napvilágot látott Magyar Történet befejezése. A művet teljessé tevő kötet megjelenése olyan ünnepélyes pillanat, mint egy zárókőletétel. A két tudós életmunkájának legjelentősebb eredménye előtt kalapot emelnek azok, akikért eddigi munkásságuk fáradozását áldozták ..."

Ezekkel az ünnepélyes, nemesveretű szavakkal hajtotta meg a közvélemény elismerésének lobogóját a Magyar Történet előtt egyik történészünk. Hasonlóan meleg, meghatott és ünnepélyes sorok százai futottak be a mű megjelenése közben a Királyi Magyar Egyetemi Nyomda vezetőségéhez, kétségtelen bizonyságául annak, hogy a célkitűzés helyes volt. A Magyar Történet kiadásával azt juttattuk el a magyar olvasótáborhoz, amit az már régen várt és úgy, amint azt várta.

A kiadás politikájának helyességét nem annyira az eladott példányok száma, mint inkább az igazolja, hogy képes-e a kiadvány közvéleményt teremteni? Az igazán értékes mű az olvasókat valósággal szellemi közösségbe tömöríti s e közösség gondolkodásának irányt szab.

A Magyar Történet mindkét tekintetben megállta a helyét. Hatalmas példányszámban kelt el. Olvasóit valóságos szellemi újjáalakulásra késztette s valamennyiüket egységes történetszemléletű közösségbe kovácsolta. E hatalmas mű megjelenése kivételesen nagyjelentőségű tény az egységes nemzeti közszellem kiépítésének harcában. Mintegy ötezer magyar család, intézmény, testület tagjai forgatják szinte mindennap a súlyos köteteket, s így általuk, rajtuk keresztül, hovatovább az egész nemzet történelmi tudata telítődik modern tartalommal és egységes szemlélettel.

A Magyar Történet olvasói és hívei előtt nem kell rámutatnunk e mű rendkívüli belső értékeire. Hisz ezek már rég a sajátjává lettek. Nem kell rámutatnunk egyetemes jelentőségére sem, hisz ezt a mű olvasása közben önmaga fedezte fel. Csak egyet ismétlünk itt büszke örömmel, azt, amit a tárgyilagos és független kritika állapított meg rólunk: "A Királyi Magyar Egyetemi Nyomda könyvelheti el azt a dicsőséget, hogy a Magyar Történet-nek a műhöz méltó megjelentetése révén nagy nemzeti kultúrmissziót végzett."

Annak elismerése ez, hogy nyomdánk a Magyar Történet kiadásával méltó maradt több, mint negyedfél évszázados multjához. További működésünkben tehát a mult nemes hagyományai mellett most már a Magyar Történet kiadása is kötelez.

A Királyi Magyar Egyetemi Nyomda eleget akar tenni ennek a kötelezettségnek. Közreadja Hungarológia Sorozatát s ezzel megvalósítja azt a régi óhajt, amelyben mindig találkozott a magyar tudományosság és a magyar olvasóközönség.

A Magyar Történet, bár önmagában teljes egész, csak alapvetés kívánt lenni. Erre az alapra építjük rá további kiadványainkkal a hungarológia egységes palotáját.