Előszó

...

Látnia kell az Olvasónak, hogy lényegében két, egymással sok vonatkozásban kibékíthetetlen közoktatási irányítási koncepció létezik ma Magyarországon. Az egyiket nemzetközi tapasztalatokkal bőven rendelkező neves oktatáskutatók egy viszonylag szűk csoportja fogalmazta meg. A másikat a szakmai főosztály koordinálásával gyakorló tanárok, egyetemi, főiskolai oktatók. A két koncepció több ponton alapvetően különbözik egymástól. Hogy miben, a továbbiakban bőven kifejtem. Most csak annyit hadd jelezzek előre, hogy a velünk ellentétes tábor irányítási szemléletét "modellkövetés"-nek nevezném, mert amikor egy probléma megoldására javaslatot tesznek, a legfőbb érvük az, hogy egyik vagy másik nyugati országban a modell működik. Ezzel szemben a munkatársaimmal úgy gondoljuk, hogy az elképzelésünket a kialakult gyakorlatra, a társadalom spontán fejlődésére kívánjuk alapozni.

A Nemzeti alaptantervet elfogadta a kormány; a Magyar Közlönyben megjelent. Ez - a dokumentum szabályozási elképzeléseit tekintve - a mi munkaanyagunkra, a NAT-4-re épült, ugyanis ez a munkaanyag szolgált a Nemzeti alaptanterv alapjául. Ezt megelőzően (és közben) azonban sok más munkaanyag is született. Legalább tíz. Közülük azonban csak egyetlen jelent meg a Művelődési és Közoktatási Minisztérium anyagi támogatásával: oktatáskutatók által szerkesztett, és 1991 őszén a minisztériumnak átadott, úgynevezett NAT-3. (Ezek - a mienktől eltekintve - lényegileg mind hasonlítottak egymásra.)

Ezt a könyvet azért írtam, mert nagyon is kevesen ismerkedtek meg az általunk kidolgozott és vallott gyermekbarát pedagógiával. Munkatársaimmal úgy véljük, lehetőséget kell adni arra, hogy az iskolákban mindenütt megismerkedhessenek munkánk eredményével. Tanároknak, tanítóknak, szülőknek és diákoknak, az oktatást irányító szakembereknek írtam. Azoknak, akik fontosnak tartják az oktatás és a nevelés ügyét; azoknak, akiket elbizonytalanítottak az elmúlt évek. Meg vagyok arról győződve, hogy egy írás, egy dokumentum nem attól szabályoz, hogy azt hivatalosan elfogadják, hanem attól, hogy átalakítja a közgondolkodást. Én is abban bízom, hogy könyvem - hibái ellenére - hatással lesz tanártársaim gondolkodására. Abban is bízom, hogy működni fog a visszacsatolás: én is tanulni fogok az Olvasók észrevételeiből, és alkalom lesz ez a könyv a kollegáimmal való további együttgondolkodásra

...