Előszó

Idő...

Mennyire könnyű és mennyire nehéz valamit mondani az időről.

Megfoghatatlan és megérthetetlen. Mindenütt jelen van, de megragadni lehetetlen. Inkább csak érzékeljük, mint értjük, mégis egész életünket meghatározza, keretezi, kíséri. Velünk van, de előttünk is létezett és utánunk is létezni fog. Talán örökké volt és örökké lesz is. Az időben születik meg minden és az időben tűnik is el. Életünk csupán egyetlen rövid idő-szelet, amely tele van megragadott és elszalasztott pillanatokkal, hasznosan és haszontalanul töltött percekkel, órákkal, napokkal, évekkel.

Mindennel együtt az idő számunkra legfontosabb része a "Most"-nak nevezet pillanat, ami mindig más, de mint egy-egy filmkocka, kezelhetővé teszi ezt a végtelen folyamot.

A Most esetünkben azt a pillanatot jelenti, amikor a kezében tartja ezt a kötetet és olvassa az írásokat, amelyek így vagy úgy de kapcsolódnak az idő egy-egy pillanatához.

Állítólag Albert Einstein azt mondta: Az időnek egyetlen oka van: nem történhet minden egyszerre. Egyszerű és lényegre törő, mondhatnánk magától értetődő megfogalmazást. Így, ha egyszerre nem is, de egymás után bárki végigélvezheti a kötetben található alkotásokat.

Ehhez kívánok kellemes és hasznos időtöltést!

Tisztelettel: Komáromi János (koma)