Tétel adatlapja

CÍMLAP

Ágai Adolf

Vizen és szárazon

TARTALOM, BEVEZETÉS



Tartalom

ELSŐ KÖTET

Utazás az utazás körül.
A pakkolt koffer.

ÉSZAK.
Utazás az éjféli nap körül.
Smaland közepén.
"A Berlin!"
Lipcsétől Berlinig.

KELET.
Belgrádi ut.
Bukuresti ut.
A Szelámlik.
A bazár Sztambulban.
Török fonákságok.
A szadagorai rabbi.

MÁSODIK KÖTET

NYUGAT
"Hôtel de deux Mondes."
A Léman.
A thuni tavon.
München.
Majna. - Rajna. - Szajna.
Páris 1871-ben.
A "Pavillon de la presse".
A légben.
Magyar "különlegességek" Párisban.
Ingyen.
Hiuság vására.
Brüszel felé.
Brüszel.
Ostende.
London felé.
London.

DÉL.
Olasz ut.

A kipakkolt koffer.


Bevezetés

Töredelmesen vallom be a következő lapok valamelyikén, hogy utmutató könyv és óra nélkül járom a világot. Meg is esett velem akár hányszor, hogy e hiányok miatt lemaradtam vonatról, hajórul; hogy a svájczi Freiburg helyett a badeni Breisgauba kebelezett Freiburgba jutottam s itt kerestem a hires orgonát; s hogy estére fordulva, a stockholmi vonatból kiszálltam, hogy Söderteljében háljak meg, mivel nem akartam megszitált tagjaimat még vagy hat órai rázásnak kitenni. Södertelje Stockholmhoz annyira van, mint Üllő Budapesthez. Persze, hogy különb fogadóra akadtam a svéd falucskában, mint a milyen az üllei "kék oroszlán".

...

Ringatózni a véletlen hullámain, "a la merci des vogues", ezt szeretem én. Mert áll az utazásra nézve is, amit Goethe az életről mond: "bár hol fogod meg, érdekes".

Tartozó tisztelettel vagyok én minden tudományos gyüjtemény, muzeum, szobor- s képcsarnok iránt, s megélvezem mind azt a szépet, amit a műértés, hatalom, vagyon és szorgalom összehordott, iskolákra s osztályokra fejtett. De mind annyiszor, mint leczke végén a kis diák, a vestibulumból kiváltva ernyőmet, boldogan rohantam ki a fölszentelt ivek alól a profán utczára.

Uram bocsá!... de engem a helyi nevezetességek és különlegességek sem vonzanak. Nem ettem Szögedében halászlét, sem Miskolczon kocsonyát. A hires ezer közül egy szál csizmadiáját sem láttam. Jönköpingen nem az ottani tändstikoron gyujtottam meg szivaromat, s széltében hosszában mérve meg Svédországot: sem svéd puncsot nem ittam, sem svéd keztyüt nem hordtam, sem svéd gimnasztikát nem folytattam; s Gothában - ó, Gothában! - nem csupán hogy az ottani crematoriumban nem néztem meg, mily gyorsan válik hamuvá az ember, s nem kerestem föl az ottani almanák szerkesztői műhelyét, meggyőződni róla: hány félekép születik az ember, hogyan ereszt magából hajtást, válik törzszsé s terebélyesedik nemes családfává - de még csak bele sem kóstoltam az ő hires kolbászába, abba a bizonyos "gothaer Wurst"- ba, mely nekem - mint Bismarcknak a német sajtó - farcimentum est.

Én sem akarok soha constatálni, soha fölfedezni semmit; de igenis ezer és egyedszer meggyőződni a felől, hogy az emberek minden különbség mellett is mennyire hasonlatosak egymáshoz, vagy: hogy minden hasonló voltuk ellenére is, mennyire különböznek egymástól; eltünődni a népeknek egyazon időben való központkerülő és központkereső ösztönén; szabálynak tekinteni a kivételt, eseménynek a hétköznapit.

...


  
×