
CÍMLAP
Ágai Adolf
Vizen és szárazon
TARTALOM, BEVEZETÉS
Tartalom
ELSŐ KÖTET
Utazás az utazás körül.
A pakkolt koffer.
ÉSZAK.
Utazás az éjféli nap körül.
Smaland közepén.
"A Berlin!"
Lipcsétől Berlinig.
KELET.
Belgrádi ut.
Bukuresti ut.
A Szelámlik.
A bazár Sztambulban.
Török fonákságok.
A szadagorai rabbi.
MÁSODIK KÖTET
NYUGAT
"Hôtel de deux Mondes."
A Léman.
A thuni tavon.
München.
Majna. - Rajna. - Szajna.
Páris 1871-ben.
A "Pavillon de la presse".
A légben.
Magyar "különlegességek" Párisban.
Ingyen.
Hiuság vására.
Brüszel felé.
Brüszel.
Ostende.
London felé.
London.
DÉL.
Olasz ut.
A kipakkolt koffer.
Bevezetés
Töredelmesen vallom be a következő lapok valamelyikén, hogy utmutató könyv
és óra nélkül járom a világot. Meg is esett velem akár hányszor, hogy e
hiányok miatt lemaradtam vonatról, hajórul; hogy a svájczi Freiburg helyett
a badeni Breisgauba kebelezett Freiburgba jutottam s itt kerestem a hires
orgonát; s hogy estére fordulva, a stockholmi vonatból kiszálltam, hogy
Söderteljében háljak meg, mivel nem akartam megszitált tagjaimat még vagy
hat órai rázásnak kitenni. Södertelje Stockholmhoz annyira van, mint Üllő
Budapesthez. Persze, hogy különb fogadóra akadtam a svéd falucskában, mint
a milyen az üllei "kék oroszlán".
...
Ringatózni a véletlen hullámain, "a la merci des vogues", ezt szeretem én.
Mert áll az utazásra nézve is, amit Goethe az életről mond: "bár hol fogod
meg, érdekes".
Tartozó tisztelettel vagyok én minden tudományos gyüjtemény, muzeum,
szobor- s képcsarnok iránt, s megélvezem mind azt a szépet, amit a műértés,
hatalom, vagyon és szorgalom összehordott, iskolákra s osztályokra fejtett.
De mind annyiszor, mint leczke végén a kis diák, a vestibulumból kiváltva
ernyőmet, boldogan rohantam ki a fölszentelt ivek alól a profán utczára.
Uram bocsá!... de engem a helyi nevezetességek és különlegességek sem
vonzanak. Nem ettem Szögedében halászlét, sem Miskolczon kocsonyát. A hires
ezer közül egy szál csizmadiáját sem láttam. Jönköpingen nem az ottani
tändstikoron gyujtottam meg szivaromat, s széltében hosszában mérve meg
Svédországot: sem svéd puncsot nem ittam, sem svéd keztyüt nem hordtam, sem
svéd gimnasztikát nem folytattam; s Gothában - ó, Gothában! - nem csupán
hogy az ottani crematoriumban nem néztem meg, mily gyorsan válik hamuvá
az ember, s nem kerestem föl az ottani almanák szerkesztői műhelyét,
meggyőződni róla: hány félekép születik az ember, hogyan ereszt magából
hajtást, válik törzszsé s terebélyesedik nemes családfává - de még csak
bele sem kóstoltam az ő hires kolbászába, abba a bizonyos "gothaer Wurst"-
ba, mely nekem - mint Bismarcknak a német sajtó - farcimentum est.
Én sem akarok soha constatálni, soha fölfedezni semmit; de igenis ezer és
egyedszer meggyőződni a felől, hogy az emberek minden különbség mellett is
mennyire hasonlatosak egymáshoz, vagy: hogy minden hasonló voltuk ellenére
is, mennyire különböznek egymástól; eltünődni a népeknek egyazon időben
való központkerülő és központkereső ösztönén; szabálynak tekinteni a
kivételt, eseménynek a hétköznapit.
...