Bevezetés

Rómában dolgozván a M. T. Akadémia megbízásából, 1901 tavaszán ért, Fraknói Vilmos püspök ajánlatára, Budapest székesfőváros tanácsának ama kitüntető megbízása, hogy tanulmányozzam és másoljam le a bolognai egyetemi könyvtárban gróf Marsigli Lajos Ferdinánd olasz hadi mérnök jelentéseit Budavár 1684-86-iki ostromairól és visszavételéről. Örömmel vállalkoztam a föladatra és teljesítém a nehéz, de szép munkát, mely immár nyomtatásban is megjelent. Bevezetésében részletesen előadtam kötetem megjelenésének előzményeit, s Marsigli életének Budavár visszavételéig terjedő körülményeit. De a tárgy körén kívül esett annak megemlítése, hogy munkaközben pontosan kijegyezgettem Marsigli 120 kötetnyi kézirati gyűjteményének egyéb magyar vonatkozásait, hazánk történetét, vagy ismertetését illető adalékait és okleveleit is, mert jóleső örömmel tapasztaltam, hogy alig van kötete, mely ne tartalmazna valami kiadatlan új anyagot hazánk ismeretéhez, s főleg XVII-ik századi állapotának rajzához.

Igy jött létre Marsigli iratai magyar vonatkozásainak e leíró katalógusa, miután későbbi három útamban újra meg újra átnéztem, javítám és kiegészítém jegyzékemet, a bolognai egyetemi könyvtár vezetőinek, s kivált dr. Frati Lajos alkönyvtárnok lekötelező szívességét és támogatását élvezve.

Jegyzékem készítésében az alábbi elveket és rendszert követtem, apróra átnézve az egyes pergamen-kötésű köteteket, illetve colligatumokat, a mint azokat Marsigli halála után rendezték és felállították.

A köteteknek csak eredeti régi számát írtam ki, elhagyván újabb jelzéseket, pl. Cod. 15. (I. M. 50.), mivel azokat egyszerű folyószámuk szerint is azonnal megtalálják. A középre fogott kötetszám alatt dűlt betűkkel közlöm a kötet teljes czímét, kiegészítve néha a gyűjtemény egykorú lajstromából, vagy a kötet sarkán olvasható czímből, ha azok bővebbek és a kötet tartalmáról részletesebb tájékoztatást nyujtanak. Utána adom a magyar vonatkozású iratok pontos czímét s alatta kisebb betűnemmel magyarázó soraimat. Ezt a módot használva tanulmányoztam át Marsigli terjedelmes köteteit, mindent kijegyezgetve belőlük, a mi magyar érdekű vagy oláh-magyar vonatkozású volt. Kevesebb részletességgel közlöm a horvátországi, dalmácziai és bosnya-herczegoviniai tárgyú adalékokat, minthogy azok jegyzékét az osztrák Beigl István adta ki azután, hogy először dolgoztam volt Bolognában. Munkája második felében külön ismerteti 46 kötet magyar vonatkozásait is, de hogy mily rendszertelenül, felületesen és hibásan, egy kis összehasonlítás jelen jegyzékünkkel első pillanatra meggyőzhet minden kutatót és bibliografust. Mennyivel más Thaly Kálmán és Áldásy Antal közleménye, melyekben a Marsigli-iratok néhány kötetét épp folyóiratunkban ismertették, vagy akár Szilády Ároné, miután Marsigli kéziratait honfitársaink közül ő látta és tanulmányozta először.