Előszó

Ezt az előszót Thinsz Géza, és Mervel Ferenc helyett írom. Ők voltak Tomas Tranströmer legközelebbi magyar barátai. És Sulyok Vince helyett is, aki a Mervel skandináviai költőket bemutató fordításaihoz (Kék fjord, ezüst sirály) bevezetőt írt. Nekik köszönhetjük azt is, hogy a svéd Nobel-díjas költő Tolkingar (Műfordítások) című kötetébe negyvenhárom magyar költemény is szerepel.

"A műfordítások szellemi hidak, a művek: hírnökök." - írta Mervel Ferenc tizenöt évvel ezelőtt a Minoritates mundi sorozatban megjelent, skandináv költőket saját fordításában bemutató kötetében. Thinsz Géza nemcsak felhívta Tranströmer figyelmét, többek között Illyés Gyulára, Nagy Lászlóra, Nemes Nagy Ágnesre, Pilinszky Jánosra, Szabó Lőrincre, Tandori Dezsőre, Weöres Sándorra, de nyersfordításokkal is segítette. Ahogyan ezt később Mervel Ferenc is tette, aki azon az emlékezetes Nemzetközi Könyvfesztiválon, amikor költőn díszvendégként járt Budapesten, elkísérte, és "hangja volt", hiszen Tranströmer agyvérzése után, nem, vagy nehezen, beszél. Mervel Ferencnek köszönhető a Széphalom Könyvműhelynél 2001-ben, 117 vers címmel megjelent Tranströmer kötet, amelyben Jávorszky Béla, Sulyok Vince és Thinsz Géza tolmácsolásban olvashatunk válogatást.

Ebből a stockholmi Svéd Intézet által támogatott kötetből kaptam dedikált példány Mervel Ferenctől, s korai halála után mindig, amikor előveszem, úgy érzem stafétabotot tartok a kezemben. Pedig leghosszabb baráti beszélgetésünkön, amit a háztetőkről lecsüngő jégcsapok elől menekülve, Ferenc kedvenc stockholmi cukrászdájában folytattunk, sok mindent terveztünk a sors nyújtotta hídépítésünk feladatairól, de egy szót sem ejtett arról, hogy nekem is vállalnom kell a "hírnök" szerepét. Azelőtt néhány esztendeje érkeztem Svédországba, nem azért, hogy a "svédek kenyerét egyem", hiszen félmagyar unokáim nevelésére jöttem, és a kenyeret is magam sütöttem akkor, az anyámtól ellesett erdélyi módra. De ha már itt vagyok, gondoltam, alapítottam Magyar Liget családi lapom mellé, Ághegy névvel, irodalmi és művészeti folyóiratot, amelynek Észak hírnökei rovatát Mervel Ferenc munkatársi segítsége nélkül el sem kezdhetem volna.

Eltelt egy évtized, Ferenc nem érhette meg Tranströmer Nobel-díjas elismerését, és több mint félezer alkotónk között kitartó főmunkatársaim műhelyalakító igyekezetét sem, amelynek eredményeképpen ez a Tomas Tranströmert köszöntő könyvünk is született.

Valljuk, hogy mi, az Ághegy alkotói, különösen az Ághegy Könyvek sorozatban kötettel jelentkezők, a magyar és a svéd kultúra közötti kapcsolatteremtést segítjük, hidat építünk, hírnökök vagyunk.

Tranströmer verseit szerte a világon ismerik és elismerik "tömör, letisztult költői képeiért, amelyek új fényben mutatják meg a valóságot" méltán dicsérik, tanulmányokat írtak róla. De szeretném hinni, és remélem, hogy magyarul értik a leginkább. Így kell lennie, mert - az őt fordító jeles alkotóink által - mi svéd-magyarok vagy magyar-svédek állunk hozzá a legközelebb.

Kötetünk tisztelgés és mutató abból a felemelő folyamatból, amely a két hazát magáénak mondható alkotó ember lehetőségeit mutatja: szolgálat és köszönet.

Tar Károly