Előszó

A gondviselés őrködött mindenkor a magyar nemzet fölött s harczi vitézséggel, államférfiúi bölcseséggel, angyali szelid és tiszta erkölcsökkel ragyogó neveket írt történelmének első lapjaira.

Egy ezredév zajlott el fölöttünk s a szerencsés idők örvendetes napjain, a gyászos évek szomorú emlékein át eszményi alakban bontakoznak ki a mult homályából a ragyogó nevek alakjai, biztató fényt árasztva elénk a kétes jövőbe. Nem kell idegenbe mennünk eszményekért; a haza szülte és nevelte s a honi föld hordozta azokat, kiknek nagy tetteit nem homályosíták el a muló századok maig sem s emlékök élni fog "míg ezüst Dunának nagy tükörén egy honfiszem pihen s magyar lakik a parton".

A nagy ősök alakjai közül szeliden emelkedik ki az "Árpád véréből sarjadzott első liliomnak", szent Imrének alakja, ki a magyar haza ifjúságának mindenkor méltó eszménye. A történelem gyér szavú tudósításai, a régi legendák kegyeletes, de rövid elbeszélései megőrizték némileg életének adatait, a hivő nép tisztelete megőrizte emlékét. Ámde mivel a történelmek jobbára csak mély szomorúságot okozó kora halálát említik föl, a legendák pedig kevésbbé hozzáférhetők, azért most a történeti emlékek és legendák adatait összeállítva leírjuk életét, hogy a magyar ifjúság honi alakok között találja vallásos tiszteletének és az erények eszményképének legalkalmasabb tárgyát.

Szent Imre a magyar ifjúságnak védőszentje és példányképe, kire méltán illenek a szentírás szavai, hogy "rövid időn vége lévén, sok időt töltött be" (Bölcs. 4. 13.); azért kivánnánk, hogy az ő emlékét vallásos kegyelettel ünnepelje meg hazánk ifjúsága. E czél előmozdítására készült e kis könyv s bizom abban, hogy az ifjúság lelkes nevelői és tanítói, kiknek szívében a vallásos érzület és hazafiúi kegyelet él, valamint a vallásért és hazafiúi eszményekért lelkesülő ifjúság megértik szómat s megtalálják a legjobb módot arra, hogy miként valósuljon az meg.

Győrött, 1899.
Dr. Karácson Imre.