Fülszöveg

A költőnő romantikus mesehősnő, aki - Andersen, Nexö és Petőfi nyomában - hatalmas, ha nem is mindig szuperszonikus, de mindenesetre teherbíró és üzembiztos griffmadáron repül időkön és tereken át.

Időben: történelem és jelen között. Térben: a világ számos pontjára. Mégis szellemileg és lelkileg teszi meg a leghosszabb utakat. Egy kis magyar kisebbségi csoport szószólójaként és képviselőjeként közlekedik a kisebbség és a többség, a hagyomány és az aktualitás, a kisebbségi és a többségi kultúra között, miközben mindkét kultúra már (együtt és külön-külön) kikerült a globalizáció óceánjára is.

Mindig hazatér és mindig újra elindul. Igyekszik lefényképezni a látott arcokat és tájakat, miközben makacsul kapaszkodik életének azokba a szereplőibe, akikből erőt tudott meríteni.

A hosszú úton is elkövetkeznek azok az éles pillanatok, amelyekben a költészet lényegének megfelelően a létezés sűrű és éles pillanatokban megnyilvánítja önmagát. Vers születik. A vers a létezés esszenciája.a létezés sűrítménye a vers. Ez a kötet nem annyira a vándorlás, mint az időleges megpihenések kötete. A vándorlás leállásának természetes állapota a magány, a magányban megcsillan az egzisztencia drágaköve.

Kiss Endre

***

Pesnica je romantična junakinja, ki leti - po sledeh Andersena, Nexöja in Petőfija - na velikem, vendar ne vedno supersoničnem pravljično-mitološkem krilatem levu, Grifinu, pesnica, ki varno prenaša življenjsko težo skozi čas in prostor.

V času: med zgodovino in časom. V prostoru: v nekatere kraje sveta. Vendar najdaljše poti opravi duhovno in duševno. Kot predstavnica madžarske manjšine povezuje poti med manjšino in večinskim narodom, med tradicijo in sodobnostjo, med kulturo manjšine in večinskega naroda, potem ko sta obe kulturi (skupaj in vsaka posebej) že zapluli na ocean globalizacije.

Vedno se vrača domov in vedno znova se odpravi na pot. Poskuša "fotografirati" obraze in pokrajine, s katerimi se srečuje, in se vztrajno oprijema tistih oseb, ki so ji v življenju pomembne in od katerih pridobiva moč.

Na tej dolgi poti zaide v situacije, ki so prepletene z gostimi in tudi hkrati ostrimi življenjskimi robovi, ki jih na primeren način upodablja v poeziji in na ta način izraža bistvo svojega bivanja. Tako se rodi poezija. Poezija je esenca bivanja in hkrati zgoščenost obstoja. Ta pesniška zbirka ni le zbirka potovanj, prej bi lahko rekli, da je zbirka občasnih počitkov. Samota je naravni pojav, ko se preneha potovanje, v samoti se razblesti dragoceni kamen eksistence.

Endre Kiss

***

Als romantische Märchengestalt fliegt die Dichterin - nach den Bildern von Andersen, Nexö und Petőfi - auf einem zwar nicht supersonischen, so doch tragfahigen Vogel Greif im Äther durch Zeiten und Räume hindurch.

In der Zeit: zwischen Geschichte und Gegenwart, mit verantwortlichem und angstvollem Blick, aber auch auf die Zukunft. In dem Raum: überall in der Welt. Sie legt die längsten Wege aber in der Seele und in dem Geist zurück. Als Vertreterin einer kleinen ungarischen Minderheit fährt sie zwischen Minderheit und Mehrheit, zwischen Tradition und Aktualität, zwischen dieser und jener Sprache, während beide Kulturen schon auf den Ozean der Globalisierung hinausgeflogen sind.

Sie kehrt immer wieder heim und sie geht immer wieder los. Sie photographiert alles, was sie sieht, und will an allem festhalten, aus dem sie Kraft schöpfen konnte.

Es gibt auf den langen Wegen auch Augenblicke, in denen dem Geist der Poesie entsprechend sich das Sein in dichten und scharfen Bildern ausspricht. Ein Gedicht entsteht. Das Gedicht ist die Essenz des Seins, die Essenz des Seins ist das Gedicht. Dieser Band ist nicht so sehr ein Dokument der Wanderung als vielmehr eines der tiefen Augenblicke. Als die Wanderung aufhört, entsteht die Einsamkeit, in der Einsamkeit entsteht das Gedicht als Kristall.

Endre Kiss