Bevezető

...

Az erasmizmus Rotterdami Erasmus személyes műve. Ennek a műnek az a szellemtörténeti fontossága, hogy egy olyan korban, melyben a "vallásos rigorizmus és az aszketikus életideál középkori erővel uralkodott a lelkeken, a felvilágosodás eszméit szolgálta". A felvilágosodás eszméinek szolgálata ügyes politikát kívánt: fölszívását mindazon erőknek, amelyek hasznára lehettek célja elérésében. Itt találkozik az erasmizmus és a reformáció. Innen az az erasmusi "kétszínűség", mely oly jellemző sajátsága minden erasmistának, a magyar erasmistáknak is. Erasmus életrajza sem képzelhető el "a reformáció kezdetének, valamint a XVI. század nagy irodalmi és vallásos mozgalmának" ismerete nélkül, melyekbe Erasmus "oly fínoman bekapcsolódott".

Túl ezen a magatartáson, az erasmizmus, mint később látni fogjuk, sokkal többet jelent. Jelent kritikát és építő szándékot. Kritikát mindennel szemben, ami gátlója lehet az erasmizmus-megkívánta Új Ember kialakulásának. Építő szándékot ott, ahol a kritika már elvégezte munkáját: jelent felvilágosodott, művelt embert, iskolát, könyvet és hatalmas kísérletet a bölcs élet és a szent élet ellentéteinek kiegyenlítésére.

Az erasmizmus eszméinek részletes tárgyalására később fog sor kerülni. Most elégedjünk meg annak a megállapításával, hogy ez az eszmeáramlat az említett nyugati befolyás közvetítésével Magyarországra is eljutott, közvetlenül a mohácsi vész előtti időkben és itt számos követőre talált olyanok körében is, akik már a gazdag, mátyási eredetű humanista hagyományok ismeretében nőttek fel.

Kerecsényi Dezső azon megállapítása, hogy a magyarság történelmének valóságos határköve Mohács, mindenesetre elsősorban politikai értelemben veendő. De a nyugati eszmék, főleg az erasmizmus behatolása folytán szellemtörténetileg is az. A magyar humanista tradíciókban fölnőtt mohácsi nemzedék feladatává lett az új eszméket úgy megemészteni, hogy azok ne akadályozzák az említett humanista hagyományok fejlődését. Jelen tanulmányunk ennek a mohácsi nemzedéknek egyik igen érdekes és fontos személyével, Oláh Miklóssal foglalkozik és keresni fogja azokat a kapcsolatokat, amelyek őt a század vezető humanistájához, Rotterdami Erasmushoz fűzték. Oláh tipikus humanista munkássága nemcsak a hazai humanizmus fejlődése, hanem a magyar történelem, művelődéstörténelem és földrajz szempontjából is rendkívüli jelentőségű. Oláhnak ez a nagy jelentősége nem maradt ismeretlen kutatóink előtt. Erre enged következtetni a vele foglalkozó, aránylag nagyszámú tanulmány.

Ez a körülmény negatív értelemben már meghatározza tanulmányunk célját: nem célunk Oláh élettörténetével foglalkozni, mert ezt már megtették azok a tanulmányok, amelyek személyével foglalkoznak. Az Oláh-irodalom, minden kiterjedtsége ellenére is, feltűnően mostohán kezelte Oláh világnézeti fejlődését és különösen azt a szerepet, melyet ebben a fejlődésben Erasmus játszott. Oláh és Erasmus viszonyában a legtöbben csak azt a látszólagos elvi ellentmondást látták, mely fennállott, ha meggondoljuk Erasmus volteriánus szellemét és azt, hogy Oláh később esztergomi érsek és annak a reformációnak lett nagy ellenharcosa, amelynek előkészítésében, ha akarata ellenére is, de Erasmusnak is része volt. Ezt az ellenmondást nem tartjuk olyan nagynak és annyira kihangsúlyozandónak, hogy az képezze kutatásaink kizárólagos tárgyát. Az erasmizmus tárgyilagos ismeretének birtokában észre fogjuk venni, hogy Oláh erasmista érdeklődése az akkori időben és körülmények között természetes volt, nem volt ellentmondásban világnézetével és igaza van Oláhnak, ha azt állítja, hogy az erasmizmus ismeretének hiányában "omnium incivilior" lenne. Viszonyuk csak akkor változott volna ellentmondássá, ha az erasmista érdeklődést élete végéig megtartotta volna. Ez azonban nem következett be: Oláh később elhajlott az erasmizmustól.

Ezek után megállapíthatjuk kitűzött feladatunkat és letűzhetjük annak határait. Hangsúlyozzuk mindenekelőtt, hogy dolgozatunk nem életrajz, hanem szellemtörténet. Az életrajzi adatokat csak annyiban fogjuk felhasználni, amennyiben azokra múlhatatlanul szükség lesz. Foglalkozni fogunk Oláh humanista, illetve erasmista érdeklődésének forrásaival, különös tekintettel azokra a hatásokra, amelyek őt II. Lajos udvarában érték. Ismertetni fogjuk az erasmizmust, melyről tudomásunk szerint átfogó és tárgyilagos magyar munka még nem jelent meg. Foglalkozunk majd azokkal az átalakulásokkal, amelyek Oláh szellemében Mohács és Brüsszel között végbementek. Tágabb teret szentelünk Oláh németalföldi humanista kapcsolatainak, különös tekintettel Erasmusra. Végül figyelemmel fogjuk kísérni politikai és ellenreformátori működését itthon, melyek lassan eltávolították őt az erasmizmustól, majd, tapasztalatainkat összegezve, megkíséreljük felvázolni a "humanitas Olahianat".

Oláh Miklós munkásságánál nem szabad figyelmen kívül hagyni annak értékelését sem. Az neki egészen különleges érdeme, hogy a magyarság mohácsi tragédiája után meg tudott maradni talpig magyarnak és hogy humanista tudott maradni olyan időkben, amikor az nagyon nehéz volt...