Bevezetés

Míg az elmúlt évtizedben a legtöbb posztszocialista ország sikeresen faragott le hátrányából Európa gazdagabb régiójához képest, Magyarország felzárkózása fokozatosan lassult, növekedési többletünk mára pedig teljesen eltűnt. Véleményünk szerint ez a szomorú tény nem írható a magyar gazdaságot a régióban egyediként érő külső eredetű sokk vagy ciklikus lassulás számlájára, okai a magyar gazdaság felzárkózását gátló intézményi struktúrában keresendők. Az elmúlt években számos elemzés és kutatás jelent meg a témában, a legtöbb írás - a miénkhez hasonlóan - mindenekelőtt a jövedelmek túlzottan magas és rossz hatékonyságú újraelosztását, illetve ezen keresztül a rossz munkakeresleti és munkakínálati ösztönzőket okolja.

A magas újraelosztás magas adókat feltételez, amely egyszerre fogja vissza mind a munkakeresletet, mind pedig a munkakínálatot. Mindez különösen akkor válik erősen növekedést gátló tényezővé, ha az állam rosszul gazdálkodik és a szociális kiadásokon keresztül inkább a munkától való távolmaradást, mintsem a hatékony munkakeresést és újrafoglalkoztatást ösztönzi. Ilyen esetben a bőkezű szociális juttatási rendszer által limitált munkakínálat alacsony munkakereslettel találkozik, melynek egyenes következménye az alacsony foglalkoztatottság. A szociális rendszer finanszírozására használt adókat és járulékokat így a népesség kisebb része állítja elő az egész társadalom számára, míg a társadalom jelentős része ellenszolgáltatás nélkül jut gazdasági előnyökhöz. Mindemellett a munkát terhelő magas adók - legfőképp a bonyolult adórendszerrel párosulva - ösztönzőleg hatnak az adóelkerülésre, a jövedelmek eltitkolására. A megromlott adómorál tovább csökkenti az eltartók-eltartottak amúgy is alacsony arányát, ami kényszerűen tovább hajtja felfelé az adóterhelést.

Csatlakozva számos korábbi elemzéshez és kutatáshoz, a tanulmány bemutatja, hogy a fent említett séma jól leírja a magyar gazdaság sokak által legsúlyosabbnak tartott szerkezeti problémáját. Elemzésünk rámutat, hogy a magyar modell a munkakeresleti és munkakínálati ösztönzők legrosszabb kombinációjára épül. A munkát terhelő magas adóterheléssel, kiterjedt adóelkerüléssel, alacsony aktivitással és visszafogott munkakereslettel fémjelzett modell a legfőbb gátja Magyarország gazdasági felzárkózásának. Fokozatosan romló versenyképességünk, gazdasági felzárkózásunk elmúlt években megfigyelt megtorpanása és az országnak a jelenlegi gazdasági válság következtében megnövekedett sebezhetősége egyre erősebben és nyomasztóbban hívja fel a figyelmet arra, hogy a magyar szociális rendszer fenntarthatatlan és hosszabb távon mindenki számára súlyos jóléti áldozatokkal jár. A kiutat a jóléti transzferek visszaszorításában (illetve célzottabb ösztönzők bevezetésében), ezzel párhuzamosan pedig a munkát terhelő elvonások célzott csökkentésében, valamint a behajtás szigorításában látjuk.

A következő fejezetben stilizált tények szintjén elemezzük, hol áll a magyar munkavállalási hajlandóság és foglalkoztatás nemzetközi mércével. A 2. fejezet egy egyszerű dekompozíció segítségével bemutatja, hogy az elmúlt 15 évben mi vezette az aktivitásban bekövetkezett változásokat. A 3. fejezet a hazai adórendszert veszi górcső alá. A 4. fejezet arra keresi a választ, hogy a magas adóterhelésen és a kínálati korlátokon túl milyen tényezők akadályozhatják Magyarországon a munkahelyteremtést. Végül az 5. fejezet összegzi a tapasztalatokat és általános gazdaságpolitikai iránymutatást ad.