Előszó

Az eszmék, melyek e röpiratban tárgyaltatnak, sokkal fontosabbak, semhogy valaha mellőztethessenek, és mai nap tisztázottabb alakban léteznek, semhogy az azok terén mutatkozó tévtanok a világot komoly zavarokba ejthetnék.

Az a veszedelem azonban mindég fenmarad, hogy a tévtan, ha ellene nem dolgozunk, mind tovább-tovább harapódzik, és ha közérvényre nem emelkedhetik is, egyeseket megejt.

A kigyóról tudatik, hogy ha egyszer sikerül neki valamely nyiláson át fejét bedugni, csakhamar egész testével becsusszan.

Sajnosan kellett tapasztalnunk, hogy e gyakorlati tény az erkölcsi világban is ismétlődik. A szolgaság nehéz ideje alatt egy veszedelmes tan dugta be fejét a magyar katholicus egyház életébe, mely különösen a "Religio" hasábjain legközelebb egész terjedelmében kifejlődvén, elmérgesitéssel fenyegeti hazánk külömböző felekezetei közt uralkodó békés egyetértést.

Mi szem előtt tartva a régi axiómát: "principiis obsta", hazafiúi kötelességünknek tartottuk elvbarátinkkal szövetkezve e tan ellen kikelni s annak föltételeit az általunk szerkesztett "Prot. Egyh. és Isk. Lap"-ban szigorú birálat alá venni, és ha erőnk elégtelensége miatt nem sikerült is a kigyónak fejére hágni, legalább jeleztük a veszedelmet, mely bár első tekintetre csak a protestansokat fenyegeti, valójában a haza összes polgárzatát illeti, mert a törvényt sérti.

Jellemző az egész vitára nézve az, hogy egy épen oly specifice katholicus, mint emelkedett lelkű hazafi lapjából, b. Eötvös József szerkesztette "Politikai hetilap"-ból lapunkba átvett cikk, szolgáltatta az ultramontan lapoknak az első alkalmat törvényellenes nézeteik kifejtésére.

Mi részünkről protestans meggyőződéseinkből titkot soha nem csináltunk, de az ultramontanismusnak ez alkalommal nyilvánított tanai tárgyalásában magasabb álláspontra és azon szinvonalra kivántunk emelkedni, hol felekezetünk közvetlen érdekein túl a hazai igények közös köre kezdődik.

Mennyire sikerűlt ez álláspontot a harc hevében megtartanunk és a fenforgó kérdést töredékes cikksorozatokban tisztáznunk, könyvünk mutatandja; csak annyit szabadjon a szives olvasótól előre kérnünk, ne itéljem felettünk, mig az igénytelen dolgozatot végig el nem olvasta.

Pesten, Mártius 10-kén 1867.
Ballagi Mór.