Előszó

Monográfiámban a magyar felvilágosodás kiváló úttörőjének, a polihisztor Maróthi Györgynek a munkásságát igyekszem bemutatni a maga teljességében, sokoldalúságában, többnyire eredeti, először feltárt (levéltári, kéziratos) források alapján.

Ifjúkori, hazai és külföldi tanulásának, azok tárgyainak, ismeretlen disputációjának ismertetése után, itthoni tevékenységét rajzolom meg a tanulmány IV-XIII. fejezetében. Szó kerül itt új felfogású történelem-, továbbá ó- és újkori földrajztanításról, a görög és római régiségekről szóló részletes latin nyelvű régiségtani előadásairól, melyekből a tárgy bőséges ismerete mellett kiderült például a "philologia sacra"-tól való távolodása, s bátor, a felvilágosodás szelleméből táplálkozó filozófiai és társadalmi felfogása, mely a kor leghaladóbb gondolkodóinak, pl. Locke-nek a nézeteit hozza elénk.

Ez előadásaival párhuzamosan - hiszen rövid élete, működése folyamán szinte minden mozzanat párhuzamosnak mondható - foglalkozott a latin nyelvnek a puritánus kulináris szintről a klasszikus szintre való felemelésével. E munkája során kicserélte Comenius elavult tankönyveit s helyettük a Cellariuséit vezette be, de adott ki auktorokat is korszerű filológiai módszerrel.

Eközben hozzálátott a természettudományi tárgyak megújításához, tanításuk kibővítéséhez is. Fr. Weidler Institutionesének bevezetésével főiskolai szintre emelte a matézis tanítását, a fizikaoktatás területén pedig P. Muesschenbroek tankönyve alapján megkezdte a kísérleti fizika tanítását. E célra kísérleti eszközöket szerzett be s külön fizikai auditoriumot rendezett be. Külön előadást (Astronomia) szentelt a csillagászat tudományának is. Természettudományi tevékenysége lehetőséget adott neki az időszerűbb wolffi filozófia megszólaltatására is a régi elavult descartes-i filozófia helyett. Ugyancsak a korszerűség érdekében cseréltette ki Ramusnak a 17. sz. közepe óta használatban levő logikáját a wolffiánus I.I. Breitinger tankönyvére.

De a klasszikus nyelvek tanításának fejlesztése mellett gondja volt az anyanyelvűségre is. Egyebek mellett e célból adta ki 1743-ban Arithmeticáját, magyar nyelvű számtankönyvét, mely még a 19. sz. elején is használatban volt országszerte. S nagy teret biztosított az anyanyelvnek tantervében is.

Eközben foglalkozott az ének és a zene tudományával is. Az 1739-40. évi nagy pestis idején diákjaiból négyszólamú énekkart szervezett, mely azóta is működik a Kollégiumban Kántus néven. A szabályos és többszólamú éneklés érdekében zsoltárkiadásokat rendezett sajtó alá, melyek mindegyikéhez zeneelméleti tanításokat csatolt. Ezek első magyar nyelvű zeneelméleti műveink.

Jutott ideje és ereje ezek mellett a kollégiumi könyvtár újrarendezésére, beszerzéseivel stb. tudományos könyvtár szintjére való emelésére is.

Mind e munkái pedig egy általános pedagógiai törekvésben, a kollégiumi tanítás rendszeresebbé, korszerűbbé tételére való igyekezetben csúcsosodtak ki. Idevágó javaslatai, melyeket a Kollégium "gazdája", a városi tanács is elfogadott, Idea és Opiniones c. alatt maradtak ránk (sajnos, máig kéziratban). Ezekben, mind pedig pedagógiai gyakorlatában, a felvilágosodás humanista szellemű gyakorlati célú nevelési elgondolásait igyekezett megvalósítani. Szó van a kéziratban még Maróthinak ugyancsak haladó szellemű teológiai felfogásáról is.

Külön fejezetet szentelek Maróthi és a felvilágosodás kapcsolatainak, rámutatva arra, hogy tudósunk milyen sok szállal kapcsolódott az egykorú Európának ez előremutató eszméihez s mint igyekezett azokat tanításán, írásain, nyomtatott művein keresztül a hazai tudományos életbe átárasztani.

Az "Utóélete" c. fejezetben azt tárom fel, hogy tudása, pedagógiai elgondolásai, tankönyvkiadásai, sugárzó egyénisége mint érvényesült nemcsak a debreceni Kollégiumban, ez ekkor országos jelentőségűnek mondható nevelési intézményben a 18. sz. folyamán, sőt több területen még azon is túl, pl. az erdélyi kollégiumok tantervében.

Úgy gondolom, hogy a magyar felvilágosodás történetének érdekében fontos lenne e nagy tudós életének minél nagyobb nyilvánosság előtt való felmutatása, hogy művelődési örökségünk ezzel is gazdagodjék s a mának is például szolgáljon.

Tóth Béla