Bevezetés

Egyháztörténeti szempontból igen értékes forráskiadványt tart kezében az olvasó: a volt Hunyad-Zarándi Református Egyházmegye gyülekezeteinek történeti kataszterét. A kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet Egyháztörténeti Tanszéke már évek óta szorgalmazza és végzi az Erdélyi Református Egyház múltjára vonatkozó források felkutatását és közlését. 1999-ben az Erdélyi Református Egyháztörténeti Füzetek (EREF) sorozatban napvilágot látott Bod Péter 18. századi egyháztörténész sokáig elveszettnek vélt kézirata az erdélyi református zsinatok végzéseiről, amelyik - az EREF kiadványainak jellegét és célját tekintve - csak részben illeszkedik a sorozatba. Külön sorozat elindítása vált szükségessé 2001-ben Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok cím alatt, amelynek első két eddig megjelent kötete a zsinati végzések kiadásának 1881-ben megszakadt sorát kívánta folytatni.

Az erdélyi református egyháztörténet-írás szempontjából ítélve, a zsinati végzések után fontossági sorrendben - szerény megítélésünk szerint - az egyházlátogatások (vizitációk) és az egyházmegyei (parciális) zsinatok jegyzőkönyvei következnek. Ennek fontosságára "figyeltek fel az utóbbi időben határon innen és határon túl, hiszen Erdélyben Csáki Árpád és Szőcsné Gazda Enikő sajtó alá rendezte az Orbai Református Egyházmegye kora újkori egyházlátogatási iratait, az anyaországban pedig Dienes Dénes sárospataki teológiai tanár nemrég közölte a Tiszáninneni Református Egyházkerület négy egyházmegyéjének 16-17. századi vizitációs jegyzőkönyveit.

Forráskiadási munkánkat nem véletlenül kezdtük a Hunyad-Zarándi Egyházmegye protokollumaival, hiszen az egyházmegye levéltára jelenleg Kolozsváron található az Erdélyi Református Egyházkerület Központi Gyűjtőlevéltárában, tehát könnyen hozzáférhető. Másrészt e sajátos tájegység 18. századi története igen jelentős egyháztörténeti szempontból, hiszen azon érdekes korszakot öleli fel, amelyben a 16-17. században még virágzó gyülekezetek egyházi élete lépésről lépésre leépült, az anyaegyházközségek elszórványosodtak, a települések lassan elnéptelenedtek és igen súlyos anyagi gondokkal küszködtek. Megsínylették az Habsburg-ház ellenreformációs törekvéseit, a határőrezredek felállítása is súlyosan sértette önállóságukat és önrendelkezési jogukat, míg a pusztítással járó események (a Horea vezette felkelés és az 1788-as osztrák-orosz-török háború) az egyházmegye területén zajlottak le. A lassú enyészet, a fokozatos elsorvadás, elnéptelenedés, majd teljes megszűnés indokolja elsősorban azt, hogy ezzel a területi egységgel foglalkozzunk (szinte a 24. órában), mely fokozatos leépülés nemcsak a református egyház szempontjából jelent tragédiát, hanem az ott élő magyarság szempontjából is.