Bevezetés

A történelmi Hunyad-Zarándi Református Egyházmegye, vallási és etnikai sokszínűségéből adódóan, egyik legkiválóbb terület e kapcsolatok kutatására. A magyar őslakosság mellett a vidéken már a 13-14. század folyamán megjelentek a Havasalföldről érkező román ajkú bevándorlók, és a fejedelemség korában a hátszegi, illetve a zarándi medencék lakossága már román többségű volt, a Maros völgyének Algyógy és Illye közötti szakaszán is nagy számban éltek románok. 17. századi népmozgalmi adataink nincsenek, a legkorábbi ilyen jellegű forrás egy 1761-ból származó összeírás, amelyet Benkő József közölt a Transsilvania speciálisban. Eszerint Hunyad megyében 34 257, Zaránd vármegyében 7306, Hunyad-Zarándban tehát összesen 41 563 román élt, miközben a magyarok száma alig 5574 volt.

A vidék nemességét java részben Havasalföldről menekült kenézek, illetve a magyar királytól vagy az erdélyi fejedelemtől nemességet nyert utódai alkották, akik a középkori joggyakorlat értelmében a nemesi cím elnyerésével együtt a nemesi rend ("a magyar nemzet") részévé váltak, nem számított tehát az, hogy milyen nyelvet beszéltek. A magyar és a román történeti iskolák között ma is parázs vita folyik Hunyadi János román származásáról, a Kendeffy, a Jósika, a Naláczi vagy a Barcsai családok eredetéről. Nem tisztünk és nem is feladatunk ebben a kérdésben állást foglalni, ezért jelen írásban egyetlen névből sem fogunk etnikai hovatartozásra vonatkozó következtetéseket levonni (csak akkor sorolunk valakit valamely nemzetiséghez vagy valláshoz, ha ezt forrásaink kétséget kizáróan bizonyítják).

A románság mellett meg kell említenünk a szászokat is, hiszen Szászváros- szék területileg beékelődött Hunyad vármegyébe, tehát a politikai határok nem estek egybe a kulturális vagy nemzetiségi határokkal. A szász szék területén is találunk színromán falvakat, vagy erős magyar közösségeket (Tordos és Szászváros). Meglepő viszont, hogy néhány jelentéktelen kereskedelmi-gazdasági jellegű érintkezésen túl, egyházmegyei és egyházközségi forrásaink egyáltalán nem utalnak magyar-szász vegyes házasságra, közösen használt ingatlanokra vagy megosztott anyagi javakra. Vizitációs és parciális zsinati jegyzőkönyveinkben alig tucatnyi német hangzású nevet találunk csak. A parciális zsinaton tárgyalt válóperek között néhol ugyan szerepel a szászvárosi dékánátus, de csak akkor, amikor a jurisdictioja alá tartozó szászvárosi vagy tordosi magyar református gyülekezeti tagok ügyét tárgyalják.

Az etnikai sokszínűségen túl a vallási paletta is igen színes volt ezen a vidéken: a recepta religiok közül egyedül az unitárius felekezet nem volt jelen. A szász lutheránus egyházzal - mint már említettük - alig volt kapcsolata a Hunyad megyei reformátusságnak. A római katolikusok öt ferences plébánia, Déva (ahol Benkő szerint bolgár szerzetesek szolgáltak), Dobra, Vajdahunyad, Hátszeg és Körösbánya (ide is bolgár ferenceseket telepítettek) keretein belül élték meg hitüket. Mindegyik plébániához több leányegyház tartozott.

...