Fülszöveg

Kevés alkotó van a magyar irodalomban, akinek annyira szerteágazó a művészeti tevékenysége, mint Papp Tiboré. Az 1936-ban Tokajban született író, költő, műfordító, folyóirat-szerkesztő irodalmi munkássága mellett tipográfusi és képzőművészeti tevékenysége is számottevően gazdagította a magyar, valamint a francia könyv- és vizuális kultúrát. Papp Tibor e kötet szövegeiből is kiderülő kettős kötődése, a francia és a hazai kultúrában betöltött évtizedes közvetítő szerepe annak köszönhető, hogy az 1956-os forradalom után Nyugatra menekült, ahol belgiumi, majd párizsi egyetemi tanulmányait követően fokozatosan bekapcsolódott a nyugati magyarság, s ezzel párhuzamosan a franciák szellemi életébe. Erős anyanyelvi kötődése, költői tehetsége és szervezői-szerkesztői elhivatottsága azonban egy egész életre meghatározta pályájának fő ívét: magyar íróként dolgozni az egyetemes magyar irodalomért. Ennek a munkának közel négy évtizedig a barátaival, szerzőtársaival együtt alapított, 1962 óta folyamatosan megjelenő Magyar Műhely című folyóirat jelentette a fő hátterét, ahol a határon túli és az anyaországban ellehetetlenített írók szövegeinek, majd könyveinek megjelentetésén túl, a Műhely munkatársi találkozóin keresztül a személyes kapcsolattartás, a szellemi vasfüggöny lazítása, majd lebontása is fontos feladat volt. Papp Tibor oroszlánrészt vállalt ebben a munkában, ám a szerkesztés és írás mellett, nyomdai munkásként - Nagy Pállal közösen - a Műhely fizikai kivitelezését is elvégezte, valamint évtizedeken keresztül vállalta a lap művészi borítóinak tervezését, a tipográfiai arculat alakítását.

Magyar irodalmi tevékenysége mellett, 1972-ben az egyik alapítója volt a d'atelier című folyóiratnak, amely az akkor már avantgárd irányba tájékozódó Magyar Műhely francia testvérlapjává vált; s folyamatosan bekapcsolódott további művészeti, avantgárd költészeti aktusokat összefogó mozgalmakba és szervezetekbe, így lett a nemzetközi hírű Polyphonix modern költői fesztivál alelnöke, s egyben ismert, rendszeresen fellépő hangköltője és performanszművésze, majd a nyolcvanas évek végétől a világ első számítógépen működő irodalmi folyóiratának, az alire-nak egyik alapítója, szerkesztője.

Az életpályának ezen szakaszai már jól jelzik azt az esztétikai és technikai irányt, amerre Papp Tibor alkotói tevékenysége, művészi érdeklődése is haladt: így vált napjainkra a magyar avantgárd kísérleti irodalom egyik legfontosabb alkotójává, valamint a számítógépes irodalom nemzetközileg ismert szakértőjévé és művelőjévé. Papp Tibor programozói és poétikai mesterségbeli tudását dicsérő verseit nemcsak az alapvető fontosságú, tudományos igényű, a számítógépes irodalom teljes egészét átfogó elméleti kötetének ismerői, hanem a jelen kötet olvasói is felfedezhetik, hiszen mind a Disztichon Alfa, s mind a Hinta-palinta generált verseiből jelentős válogatás.

A Vendégszövegek (n) című, valóban impozáns terjedelmű gyűjteményes kötetben Papp Tibor munkásságának csak egy részét tudjuk az olvasók elé tárni: az ötvenes évek vége és 2003 között született költői műveket: verseket, vizuális költeményeket, generált verseket, hangvers-szövegkönyveket. Ebből azonban látszik, s a többi szegmenset nem ismerők számára is kirajzolódik Papp Tibor pályájának - még korántsem lefelé kanyarodó - íve, alkotói tevékenységének fontosabb állomásai, főbb intellektuális kérdésfelvetései, problémái. Ugyanakkor azt is tapasztalhatjuk, hogy a szerző valóban bravúrosan bánik alapvető építőelemével, a nyelvvel, legyen szó akár a fiatalkori, klasszikusabb hangvételű, de mesterien megformált poémáiról, vagy akár az önmagába visszaforduló, a papíron mindenfelé tekergő, ám vizuálisan is jól megkonstruált képverseiről.

L. Simon László