Bevezetés

Kevés olyan kérdés van, amiről a világ minden táján a legkülönfélébb társadalmi helyzetben élő fiatal és öreg, férfi és nő olyan egyetértésben foglalna állást, mint a környezet védelme, gazdagságának őrzése, a pozitív hagyományok megbecsülése, az ember természethez kötöttségének tudomásulvétele, egészségének védelme. Az írott kultúra öröksége arról tanúskodik, hogy minden korban, minden civilizáció elismerte az örökség ápolásának igényét. A természet rohamos pusztulásának felismerése a múlt század utolsó harmadában új megvilágításba helyezte a védendő értékek kérdését, sürgető feladatnak láttatva a globális összefogást a társadalom és a természet komplex összefüggésrendszerét a lehető mértékben összhangba állító fenntartható fejlődés érdekében.

Az Ember-környezet-egészség sorozat első kötete több mint egy évtizede jelent meg, a johannesburgi Fenntartható Fejlődés Világtalálkozó, a "Földcsúcs" lendületében. Az eltelt idő elegendőnek bizonyult a problémák árnyalt elemzése mellett arra, hogy széles körben világossá váljon: a jelen és a jövő nemzedékeinek életminősége csak a társadalmi igazságosság, a környezetvédelem és a gazdasági fejlődés közös előmozdítása útján válhat jobbá. Az utóbbi évtizedben sor került monitoringrendszerek meghonosítására, új nemzetközi egyezmények elfogadására, programok kidolgozására. Az Eurostat kétévente készít az Unió országainak fenntarthatósági mutatóit tartalmazó jelentést.

A társadalmi kihívásokra és a természeti erőforrások pusztulására adott válaszok egyes pozitív változások ellenére sem adnak okot általános elégedettségre, amint ez a hazai adatokból is kitűnik (A fenntartható fejlődés indikátorai Magyarországon, KSH 2013). Első kötetünk megjelenése óta például - minden erőfeszítés ellenére - növekedett hazánkban az üvegházhatású gázok közlekedési kibocsátása, a parlagfű-szennyezettség pedig érdemben nem változott, valójában főként az időjárás függvénye; és - talán az előbbiektől vélhetően nem függetlenül - növekedett (csaknem 30 ezrelékre) az asztmás iskoláskorúak aránya.

Jelen kötetünk tanulmányainak nagyobb része évekkel ezelőtt született, a megjelenésre való várakozás azonban - jellegüknél fogva - nem változtatott relevanciájukon, inkább bizonyíthatja, hogy a fenntarthatóság tényezőit illető tudatosság növekedésében komoly szerepet játszottak a változás, változtatás nélkülözhetetlen előmozdítóiként az óvodapedagógusok, a tanítók és az őket felkészítő tanárok. Kötetünk korábban megírt tanulmányainak szerzői maguk is hozzájárultak ahhoz, hogy a pedagógusok egyre eredményesebben nevelik egészségtudatosságra, környezetvédelemre, természetszeretetre, hagyományőrzésre a gyerekeket, hogy a testi-lelki egészség kérdéseire egyre több figyelmet fordítunk.

A kötet tartalma tükrözi, hogy az életminőség javulásában nagyon sokféle, egymással összefüggő tényező játszhat szerepet. A fenntarthatósági indikátorok európai méréseiben a természeti értékek óvásának mutatói mellett az egészségre, a tanulásra, és az infokommunikációs kompetenciára vonatkozó adatokat is figyelembe veszik. Kötetünk tanulmányai az utóbb említett területeket is érintik.

...

A kötet különböző tanulmányai között a kisgyermeknevelés iránt érdeklődő olvasók minden bizonnyal találhatnak továbbgondolásra ösztönző írásokat.