Bevezetés

1956 őszén mindenki programra vágyott. Program után sóvárogtak a szakemberek, hogy kiutat találjanak ágazatuk és szakmájuk válságából, programra vágyott a középvezetés, amely jól tudta, hogy a tavasszal összeeszkábált második ötéves terv megalapozottsága alig haladja meg a csődbe jutott elsőét, kiutat kerestek a világnézeti válságba jutott párttagok, a marxizmus reneszánszába vetett hitüket el nem vesztett kommunisták. De a válságból nemcsak a párttagok keresték a kivezető utat. Magyarországon már több mint három esztendeje sokan hittek abban, hogy a szocializmusnak lehetne másik útja, "modellje" is -, az amit Nagy Imre hirdetett meg az Országgyűlésben 1953. július elején -, s azt is tudták, hogy az általános politikai és gazdasági programon belül minden csoportosulásnak, rétegnek, szakmának is elemeznie kell a maga helyzetét és meg kell fogalmaznia céljait. A tavaszi viták után, a Petőfi Kör volt szinte az egyetlen olyan alakulat - hiszen szervezet nem volt, intézményesülésére nem adott időt a történelem -, amely erre a kereteket biztosíthatta.

...

1956 őszének vitáit - s nemcsak a gazdaságpolitikai vitákat - e program formáló jó szándékon kívül leginkább azzal lehet jellemezni, hogy (természetesen) senki nem akadt, aki tudhatta, vagy akár megérezte volna, hogy néhány hét elteltével a váratlanul kirobbanó forradalom és szabadságharc túllép a reformértelmiség részkövetelésein, s egyik napról a másikra nem az egyes hibák kijavítása, hanem a használhatatlanná vált struktúra felváltása kerül napirendre.

...