Ajánlás

...

Petényi a magyar Nemzeti Múzeumban rendezett madár-gyűjteményt teremtett; lelkes, hálás tanítványokat nevelt magának; ezek közt buzgó, kitartó segítőket, sőt önálló munkásokat is, a kik ismét utódokról gondoskodtak. A kutató szellem fölserkent s többé le sem nyugodott. A mint az abszolutizmus nyomása engedett, a mint a nemzet önmagának - ha nem is egészen, de részben legalább - visszaadatott, az élet a tudományok mezején ismét fölpezsdült s lendületnek indult. Petényi tanítványai is fölébredtek dermesztő téli álmukból; a munka megkezdődött.

És most, a midőn a magyar Nemzeti Múzeum kapui a földkerekség ornithológusai előtt örömmel és ünnepélyesen tárulnak föl s mi - Petényi utódai - saját törekvéseinknek bár szerény, de lelkünk egész melegével ápolt és érlelt gyümölcsére tekintünk, azt a tudományos haladásnak örömmel és készségesen fölajánljuk, ugyanekkor leteszszük az emberi érzés legnemesebb részének adóját is: a háladatosság adóját, a melylyel mi a magyar tudományos madártan csüggedetlen előharczosának, Petényi J. Salamon-nak tartozunk s a melyet neki meg is adunk.

Háladatosságunk azonban ne elröppenő szavakban, ne hiú dicséretekben nyilvánuljon. Legyen az hűséges visszapillantás arra a küzdelmes életpályára s járuljon hozzá kutatásainak egy mintadarabja, melyet szaktársaink itéletére bizunk.

Ez legyen a rég elhunyt feledhetetlen tanító és kutató emlékének szentelt s hozzá egyedül méltó adomány!