Bevezetés

...

Maros-németi gróf Gyulay Lajos, a szülék iránti mély és forró kegyeletnek olyan példáját láttatja, melynek párját, anyagbálványimádó korunkban, a hajdan kor történelmében kelle keresnem. Nemes ösztöne lévén, mint méhnek a mézgyüjtés, a jót tenni, a közre áldozni, ha csak a dolog nem halaszthatlan, az évnek oly napját választja e végre, mely üdvözült szüléi élettörténetére vonatkozik. így tette a közelebbi években is, a fenirt egyházközségeknek adományozott alapitványait. - A határozat meg volt már egy nevezetes teendőjére, hanem napját várta! - Maros-Németiben, honnan a család előneve iratik, e század elején, a család templomot, lelkészt tartott, de az uraság, mint fölebb láttuk, Andrásfalván lakván, az egészen oláh népességű Maros-Németiben, a reformált egyházi élet, szükségességével együtt megszűnt, templom és lelkészlak elromlottanak. - De minden éjnek van viradása, ha kel a nap, és a fényes nap fölkelt e romok fölött is. Gróf Gyulay Lajos a romokból diszes uj templomot emeltetett. Kik a Maros ezen szép völgyén átutaznak, azoknak kellemes látást nyújt az Isten imádásának ez uj hajléka. - 1866. év október 4-kén, édes atyja nevenapján a szép sugár torony csúcsára a gombot ünnepélyes közima után az épület köré egybegyűlt vidékiek és község nép örvendezése között föltétette, azután a templom belsejét fölszereltetvén, a régiekből még fenlevő szent edényeket ujakkal kiegészítvén, várta a napot, melyen a templomot az egyház rendes szertartása szerint fölszenteltesse. Ez a nap eljött. Nagy nap, régen várt áldott nap az emlékért, melylyel kapcsolatba hozta a fiúi kegyelet: a nemes gróf édes anyja 1767. szept. 27-kén történt születésének századfordulati napja. - Édes atyja születésének hasonló napja azelőtt két évvel (1865. jan. 4.) megjött volt, hanem a fiúi hála, a kettőt együttesen kívánta megünnepelni, mert együttesen őrzi szivében azok emlékét. A m.-németi megujult ref. imaház tehát, 1867. szept. 27-én templomszentelési és század fordulási ünnepélylyel lön átadva rendeltetésének, és hogy többé némaság ne borongjon fölötte, hogy mindenkorra legyen igehirdetője, a lelkészfizetés megalapítására e nevezetes emlékünnep alkalmából, a nemes gróf 10,000 forintról szóló alapítványi okmányt adott át egyházmegyénk levéltárába, mely a m.-németi ref. lelkész tartására kamatozzék. így lőn a szép emlékünnepély megkoronázva! A templomi ünnepély után harmadnapon, az emléknap, a község oláh népességére - a gróf egykori jobbágyaira is, meghozta áldását. Vidám népünnep rendeztetett, a helységbeli igavonó marhák és női munkák kiállítóinak, a gróf bőkezű jutalmakat osztogatott, és ilyen népünnepnek, ezentulra évenkint, szeptember 27-én tartását, megalapította.

Így ünnepelte meg gróf Gyulay Lajos üdvözült szülei születésének századfordulati napját Maros-Németiben. Az emlékünnepély megtartatott a Gyulay-család által jótéteményezett m.-bogáti, kis-solymosi, nagy-pacali reformált községekben is. Ez az eredete az itt kiadott templomi beszédeknek és imáknak. A füzet a gróf költségén kinyomattatván, annak eladásából befolyandó egész jövedelmét a gróf a m.-bogáti ref. egyházközségben építendő népiskola számára rendelte.

Adjon a jóságos ég, a magyar hazában, mind olyan szüléket, mint üdvözült gróf Gyulay Ferencz, és hitvese, üdvözült Kohányi Kácsándy Zsuzsánna volt! s oly honfiakat mint a nemes gróf Gyulay Lajos, aki éljen, mert a honnak él!

Áldás a magyar hazán és a nemzeten, legyen magasztalva neve, hire, dicsősége a föld kerekségén!

Baló Benjámin.