V. Pócsay Rozika
Köszönöm, Vivien
"Egy pillanatra találkozott össze a tekintetük. Zavartan rámosolygott, majd oldalra lépve rohant tovább, hogy elérje a beálló metrót. Mire Vidor észbe kapott, megfordult, hogy utána menjen, záródtak az ajtók. Leforrázva állt, nézte a távolodó szerelvényt, ami könyörtelenül vitte el tőle a gyönyörű tüneményt."
2013-11-11
Megtekinthető verziók
Word HTML PDF RTFZIP verziók
Word ZIP PDF RTF URL: https://mek.oszk.hu/12100/12126 URN: http://nbn.urn.hu/N2L?urn:nbn:hu-109677Látogatások: 3 807