Bevezető

A szegedi oktatástörténeti munkaközösség most induló forrásközlő sorozatában a korai újkorra kíván összpontosítani. A Kárpát-medence népei ebben az - 1520-30 körül kezdődő - negyedévezredben mélyen átélték fölszabdaltatásuk, vagy éppen pusztulásuk reálisan fenyegető veszélyét. Társadalmi-gazdasági formációk, hatalmi tömbök gyakorlatilag egyfolytában harcoltak - és romboltak - e térség birtoklásáért. Ami a művelődést illeti: Európa arculatát három kultúrkör határozta meg ekkoriban, s mindegyik jelen volt itt. Mindegyik épített valamit, de legalább annyi kulturális értéket tönkretettek, vagy megsemmisítettek: a szigorúbb reformátorok és a katolikus ellenreformáció harcos képviselői talán többet, mint a mohamedán török...

A kultúrkörök versengésének fontos eszköze volt a könyv, az őslakos népek létharcának fő fegyvere azonban az iskola volt. Egyébként a könyv iránti érdeklődés is itt érhető tetten ekkoriban: az igényesebb iskolák mellől ritkán hiányoztak a nyomdák és sohase a könyvtárak. A művelődés komplex alapegységeiről s az egész nevelésügyről rendkívül hiányosak az ismereteink ebből a korból. A sokszor emlegetett forráspusztulás mellett föltűnően gyakori egy-egy intézmény fönnmaradt dokumentumainak a szétszóratása. Emiatt különösen fontos, hogy a forrásokat lelőhelyenként számbavegyük. Az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum kezdte meg ezt a munkát az első kézirattári szakbibliográfia kiadásával. A szegedi munkacsoport ebben a föltáró munkában is részt kíván venni; célszerűnek láttuk azonban már közben megindítani forrásközlő sorozatunkat.

Vállalkozásunknak vannak szegedi előzményei is. Az Adattár XVI-XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez című sorozat nem kevés olyan dokumentumot, szöveget, adatsort közölt, amelyek révén új megvilágításba kerül ennek a kornak az iskolaügye. (Különösen Herepei Jánosnak a váradi, kolozsvári, gyulafehérvári és enyedi kollégiumokról, az erdélyi leányoktatásról, kalotaszegi iskolákról szóló közleményeire gondolunk.) Tervszerűbben fogtunk hozzá Szegeden a korabeli felsőoktatást kiegészítő - a korszak és a térség nagy részében azt pótló - külföldi egyetemjárás dokumentumainak összegyűjtéséhez és publikálásához. Herepei cikkei mellett itt főleg az Adattár 6. kötete emelhető ki, ahol egyetlen patrónushoz, Teleki Sándorhoz több évtizeden át küldött több száz peregrinuslevél olvasható. A közelmúltban Szegeden indult meg Herner János szerkesztésében a Peregrinatio Hungarorum füzetsorozata, s ennek középpontjában is a "tudós utazás", az egyetemjárás áll. Ezzel összefügg, hogy a Fontes első kötetei is a peregrinatio academica dokumentumait, szövegeit teszik hozzáférhetővé. Így első és harmadik kötetünk a lutheránus illetve a református főúri tanulmányút egy-egy késői "esetét" világítják meg, nagyrészt a család által összegyűjtött és megőrzött iratok, szövegek alapján; második kötetünk pedig Lőcse városának és egy ottani alapítványnak a saját "akadémita értelmiség" képzésére irányuló erőfeszítéseit dokumentálja.

Terveink szerint a továbbiakban a Kárpát-medence legkülönfélébb iskolái, a magánstúdiumok változatos formái lesznek egy-egy kötet tárgyai; összefoglaló, már értékelésre is alkalmas adatsorok, statisztikák se fognak hiányozni a sorozatból; s külön törekszünk arra, hogy eddig figyelemre alig méltatott forrástípusokat is közzétegyünk. Egy-egy terület népoktatása, különböző egyházak és világiak iskolafenntartó tevékenysége, az oktatás anyaga és módszerei bizonyosan új megvilágításba kerülnek majd számadások, összeírások, könyvjegyzékek, kollégiumi jegyzetek megismerésével. Arra is van példánk, hogy szeniorok, rektorok a diákság, az iskola életének szinte minden mozzanatára kiterjedő "intézményi naplót" vezettek. Ilyenek a kolozsvári unitárius kollégium Fasciculus retum scholasticarum elnevezésű, több évtizedre kiterjedő füzetei. Ezek sajtó alá rendezését megkezdtük; innen vettük az ötletet most induló sorozatunk címéhez.

...