Utószó

...

Ha Teleki Pál közel négy évig tartó peregrinációjának állomásait kívánnánk felrajzolni, nem tudnánk pontosabbak lenni az ugyanebből a levéltári anyagból válogató Nagy Gézánál, hisz ő olyan forrásokat is ismert, amelyek nekünk nem állnak rendelkezésünkre. Teleki és családtagjai, diáktársai, hazai és külföldi professzorai közötti levelezés anyaga mindenképpen bővebb volt, a saját levélszámozások bizonyságai ennek. A mikrofilmen levő válogatásban Zentelki István levelei nem szerepelnek, a 238. levél pedig azt mutatja, hogy a rendelkezésünkre álló családi levelezés sem teljes. A Nagy Géza által számadáskönyvnek nevezett költségnapló valószínűleg nem azonos az itt közölttel, az a korabeli feljegyzések szerint az Erdélyi Múzeum kézirattárába került. Az odera-frankfurti és a franekeri magánórák, a professzoroknak ezért fizetett összegek, a franciaországi útvonal (Luneville, Nancy), a Párizsban vásárolt könyvek adatai mind ebből az utazás során vezetett számadáskönyvből származnak. Az ismert - 1697 nyarára-őszére vonatkozó, naplószerű jegyzetekkel megtoldott - kiadásjegyzék és az utazás elejétől meglévő számlák, elismervények stb. becses és ritka, a XVIII. századig kevéssé ismert forrástípust képviselnek.

Az itt közölt forrásokhoz képest a peregrinációra vonatkozóan is újabb adalékokat találunk Verestói György és Csepregi T. Ferenc halotti prédikációiban, és Teleki Pál fiának, Ádámnak láthatóan az előbbi forrásokra támaszkodó családi feljegyzéseiben. Ők, egymástól nem függetlenül, a már ismert egyetemek mellett Teleki udvari kapcsolatait és sikereit hangsúlyozzák; a hesseni tartománygróf fiainak barátságáról (Marburgban együtt tanult velük), I. Lipót császár előtt két alkalommal, 1695 őszén és hazatérése előtt, 1699-ben mondott oratiókról is szólnak. A források túlnyomó többségét jelenti az epistolarium; nem minden levél szolgál azonban új információval, éppen mert a család majdnem mindegyik tagjához külön-külön is szólnak. Teleki és Zalányi Vér Juditnak küldött levelei - a fent említett okból és az utazás technikai részleteire vonatkozóan (pénzváltás, szállásfoglalás stb.) - igen informatívak, viszont a Bethlen Mihályéhoz hasonló listát pl. a hallgatott kollégiumokról, a szellemi tájékozódásról nem kapunk. A tudósoknak, külföldi ismerősöknek írt és tőlük kapott levelek többsége is "afféle barátságos maga ajánlása".

Az album amicorum - természetéből következően - feltárja ugyan Teleki igen széles ismeretségi körét, mutatja a peregrinusdiák igényét a híres, a kortársak által nagyrabecsült személyiségek megismerésének vágyát; aligha feltételezhetjük azonban, hogy albumának mind a kétszázhuszonhárom bejegyzőjével személyes baráti és/vagy intellektuális kapcsolatban lett volna Teleki. Biztos jele ennek, hogy egyetemi tanulmányai helyein, Odera-Frankfurtban, Franekerben, Marburgban az elutazást megelőző napokon, módszeresen gyűjti össze az aláírásokat.

...

A peregrináció dokumentumainak (minden peregrinációs forrástípus jelen van! - diáriumát a 19. levél említi) együtt-tartása, gondos megőrzése (a legapróbb följegyzések is) mögött is lehet, hogy nem csupán az idővel, pénzzel való pontos elszámolás igénye és kötelessége van; a források elegendőek egy nagyobb lélegzetű, igényes napló, visszaemlékezés utólagos megírásához.

Az olvasónak nem kell bizonyítanunk, hogy szövegkiadásunk nem kizárólag Teleki Pál tanulmányútjának dokumentuma, hanem egyúttal - ezen kicsiny időszeletben - több szakma által is hasznosítható forrásgyűjtemény; a szövegek visszautalnak és előremutatnak, főképpen a Teleki család kultúrapártoló, patrónusszerepére. Így a XVII. század végi Erdély történetére vonatkozó, művelődéstörténeti szempontból értékesíthető forráskiadások - az utóbbi évtizedekben egyre gyarapodó - sorába illeszkedik a kötet.