Előszó

Kis példányszámban, kézirat gyanánt adjuk most közre kötetünket, azzal az elhatározott szándékkal, hogy rövid időn belül újabb, javított s alighanem alaposan bővített kiadás kerül majd a kutatók szűkebb körén túl már a soknemzetű Erdély múltja iránt érdeklődő olvasókhoz is.

Elképzelhető, hogy az új edícióban maguk a tételek, a külföldi akadémiát járt személyekről készült cikkek a mostaninál "jobban fogyaszthatók" lesznek. Ennek érdekében azonban csak kevés, inkább technikai változtatást vélünk szükségesnek.

Az alábbiakban a további munka két–három eleméről szeretnénk szólni; ezekben az esetekben külön is számítunk kollégáink észrevételeire.

Az egyik legvitathatóbb kérdés természetesen minden ilyen névtárnál a személynevek elrendezése és használata.

Minden közreműködő hasznosnak találta végül is az anyag keresztnevek szerinti csoportosítását és ilyen sorrendben való közlését. (A kb. 1560-70-es évek utáni tételeknél eleinte ezt többen vitattuk.) Végül praktikusan az egész időszakot illetően segített ez az eljárás - reméljük, hogy az esetek nagy többségében - elkerülni az életrajzi adatokban különösen szegényes "tételek", figurák összevonását, összezavarását.

A következő kiadásban talán nem lenne haszontalan, ha a szerzők mindenkinek - akiről egyetlen beiratkozási adatnál többet tudunk - adnának egy nevet; s a hibás vagy félreérthető személy- és helynévalakokat megtartanák ugyan, de nem csak a mutatókban, hanem a cikkekben is föltüntetnék, hogy mit javasolnak főalaknak.

A munka során a sajtó alá rendezőkben és a szerkesztőkben fölmerült az az elképzelés, hogy a régi magyarországi - s különösen a magyar - személynévhasználat és az igen gyakran ingadozó egykorú alakok egységesítését az akadémita értelmiség esetében speciális szempontokat is figyelembe véve kell fölülvizsgálni. Valószínű, hogy ennek nyomán a domidoctus nemesek, főurak, polgárok és talán a "deákértelmiség" körében kialakult gyakorlattól is eltérően kell eljárni a peregrinusok - és általában az egyetemet végzettek - fokozatosan rögzülő családneveivel.

A nevekkel, pontosabban a névsorba való fölvétel szempontjaival függ össze a fölhasználható források - hitelesség szerinti - szelekciója.

Szándékosan hagytuk meg (s hajlunk rá, hogy az újabb kiadásból se hagyjuk ki) a - néha bizony igen-igen gyarló – közleményeket (külföldi matrikulákból korábban részben vagy teljesen erdélyi szempontból kigyűjtött névsorokat) az anyakönyvekből közvetlenül vett adat mellett is. Most nem voltunk ezen a téren elég következetesek. (A bizonyosan tévesnek tartott eseteket kihagytuk, máskor a tételszám elé tett kérdőjellel jelöltük kételyünket.) Egy újabb kiadás valószínűleg azzal tenne szolgálatot a további kutatásnak, ha függelékben külön sorolná föl az olyan peregrinusokat, akiket a magyar vagy német szakirodalom korábban - szerintünk alaptalanul - erdélyinek vélt. Föltétlenül ilyenek például a kisszebeniek, vagy a Transisulanusok. (Utóbbi esetben talán mégis túlzás lenne a német és holland anyakönyv-kiadók rossz olvasatára gyanakodnunk...) Appendixben volna a helye azoknak is, akiknek erdélyi volta kétséges. A bizonytalan esetek elkülönítése föltétlenül pontosabbá fogja tenni a statisztikát is.

Végül: a kötet földrajzi koncepcióján nem szeretnénk változtatni. Az itt kiválasztott időszakban a történelmi Erdélyhez oly sok szállal kötődtek a Részek, s a Partium nyugati határai olyan sokszor változtak - nem föltétlenül közjogi, hanem a tényleges együvétartozás értelmében -, hogy aligha találhatnánk jobb kompromisszumot a mostaninál. A személyek kiválasztásában sincs sok értelme módosítani; mert van értelme együtt mutatni be s együtt látni azokat, akiket minden szál ehhez a "bővített Erdélyhez" fűzött - azokkal, akik csak születési helyüknek vagy csak működési terepüknek mondhatták Transsylvaniát.

...