Előszó

1. A kollégium és történetének forrásai

A reformáció és ellenreformáció korában kialakult nagy egyházak illetve szerzetesrendek iskolái domináltak egész Európában. Kelet-Közép-Európában különösen ritka eset, hogy az üldözött vagy éppen csak megtűrt, "disszidens" kis vallási csoportok egyáltalán saját középfokú oktatási intézményt képesek voltak alapítani és fönntartani. A radikális reformáció antitrinitárius irányzatai közül a lengyel szociniánusok érték el ezen a téren a legtöbbet azzal, hogy Rakówban létrehozták a főiskolai rangot megközelítő híres intézményüket. Ez azonban csak három-négy évtizeden keresztül virágzott, az 1630-as évek végén megszűnt létezni.

A kolozsvári unitárius kollégium a disszidens iskolák közül nem csak a Kárpát-medencében, hanem egész (térségünkben) Kelet- és Közép-Európában a legjelentősebb olyan intézmény, amelynek alapításától, a 1560-as évek végétől gyakorlatilag megszakítás nélkül folytonos az élete (jogutódja, az Egységes Protestáns Teológiai Intézet unitárius tagozata révén tulajdonképpen máig).

Mind a magyar iskolatörténet, mind pedig az európai antitrinitárius kutatás szerencséje, hogy a kolozsvári unitárius kollégium évszázadokon át gondosan gyűjtött és őrzött könyvtára s ezen belül kéziratanyaga jelentékeny részben máig megmaradt. A napjainkban a kolozsvári akadémiai könyvtárban és az ottani unitárius püspökségen megosztva található anyag szétszórtan is sok iskolatörténeti adatot tartalmaz. (E szórt adatokból is sokat lehet fölhasználni majd az intézmény történetének megírásakor. Ez különösen fontos lesz a korai évtizedekre, amikorról se matrikula, se más rendszeresen vezetett forrás nem maradt fönn.)

2. A fasciculusok (1626-1805)

Páratlanul értékes egységes kézirattípus az unitárius örökségben az, aminek füzetei a Fasciculus rerum scholasticarum címet viselik. Ilyen néven és nagyjából azonos rendszerrel a mindenkori "iskolafőnökök" vezettek részben rendszeres naplót, részben számadásszerű följegyzéseket. A diákok számára befolyt összegekről illetve (teljes részletességgel) a természetbeni juttatásokról is pontos információkat kapunk. Magára az iskolára, az elöljárókra, tanulókra vonatkozó adatokat is naplószerűen, jórészt következetesen vezették. Értesülünk többek között a tananyagról, a tárgyak tanáronkénti megoszlásáról, a fegyelmi ügyekről, tanárok, diákok, szponzorok, fontosabb életrajzi adatairól - a temetésekig bezárólag. Az oktatástörténet szempontjából különösen fontos, hogy igen pontosan jegyezte be a mindenkori szenior a végző hallgatók rektóriára vagy külföldi egyetemre indulását, az akadémiták esetében a visszatérés dátumát; sőt gyakran az újonnan beiktatott tanárok beköszöntő előadásainak tárgyát néha szövegét is.

Az unitárius iskolai jegyzőkönyv a kutatás számára korábban sem volt ismeretlen. Különösen századunk legkiválóbb erdélyi történésze; Kelemen Lajos hívta fel sokak figyelmét a kéziratra, s használta fel annak adatait maga is. Az ő közreműködésével készült Gál Kelemen iskolatörténete, de a szövegszerű adatok teljes és kritikus kiadására nem törekedett munkája: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900). I-II. (Kolozsvár) 1935. Legújabban - életrajzok pontos összeállítása, de néha irodalmi szövegek rekonstruálása céljából is - főleg irodalomtörténészek használták.

3. Mostani vállalkozásunkról: az 1626-1696 közötti fasciculusok

Mostani kezdeményezésünk az 1697-1805 közötti kilenc füzet anyagát teljesen figyelmen kívül hagyja. Az általunk kiválasztott hét évtized két terjedelmes, heterogén, később összekötött kötetben található meg ma a kolozsvári püspökségen. A teljes kézirat többezer hasáb terjedelmű; néhány esztendő híján képet ad az egész közel két évszázad iskolai életéről. A kéziratok bekötéskor összezavart lapokon, de rekonstruálható időrendben vannak. Rendkívül becses a naplónak éppen ez a része az egyház és az iskola nehéz időszakára: olyan eseményekre, mint az "utolsó humanisták", főleg Padua késői neveltjei, a szombatosok és radikálisok kiűzésével végződő dézsi complanatio körüli viszályok, a kolozsvári szász unitáriusok utolsó nemzedékei sorsának alakulása, a várost és a kollégiumot ért súlyos csapás: tűzvész, járvány stb., ami megtizedelte a diákságot és a tanári kar teljes cseréjéhez vezetett; a száműzött lengyel testvérek Erdélybe menekült osztagának megjelenése, végül az unitáriusok és minden protestánsnak a túlélésért folytatott harca a Moribunda Transylvania életében. Minderről kötetünk olvasója - a fasciculusok jellegéből következőleg - nem összefoglaló képet, hanem részinformációkat, töredék adatokat kaphat. Hiszen az iskolai élet mindennapjairól tanúskodó jelzések dominálnak itt.

*

Amit utóbb írtunk, az vonatkozik a teljes nagy időszakra, a Fasciculus mind a tizenegy kéziratos kötetére ill. füzetére. Mindre jellemző az, hogy a szeniorok friss följegyzéseiben megelevenednek a diákhétköznapok: a tanulók csínytevései és büntetéseik; élelemgyűjtés helyben és távolabb; a város életében való részvételük; kántálás, zenélés; nem utolsó sorban a színjátszás szűkebb és szélesebb közönség előtt. Minden füzetre jellemző, hogy - Dávid Ferenc egyházának jogi-politikai helyzetétől függően - az unitárius többségű Kolozsvár egészének életét, majd a későbbiekben egy sokáig még virulens, bár kisebbségi vallási közösség mindennapjait mutatja meg.

Így a fasciculusok és kiadásuk folytatói lehetnek a Kolozsvár történetét átfogóan ábrázoló nagy munkálatoknak, s még inkább az erdélyi unitáriusság történetének és könyvészetének jeles összefoglalásainak, amelyek közül kiemelkedik Kénosi Tőzsér János Uzoni István és mások által kiegészített, most kiadás előtt álló Historia ecclesiastica Transylvano-Unitariája, s unitárius nyomda- és kiadványbibliográfiája (J. Kénosi Tőzsér, De typhographiis et typhographis Unitariorum in Transylvania et Bibliotheca scriptorum Transylvano-Unitariorum, Compiled by F. Földesi, Adattár..., 32. Szeged, 1991.).