Előszó

Mihelyt az orosz vendégszeretetet élvezni kezdtem, ha t. i. a hadifogságot egyáltalában élvezetnek lehet nevezni, rövidesen arra a meggyőződésre jutottam, hogy nálunk a földrajzot nem jól tanítják.

Mert: mi élt pl. a köztudatban a nagy tömegeknél a világháború előtt, teszem fel Oroszországról?

Hallottak róla annyit, hogy az európai Oroszország elfoglalja Európa felét, hogy a minden oroszok cárja igen nagy úr. A köztudatban élt valami a csontokat átjáró szibériai szélről s dermesztő hidegről, a szibériai hómezőkről és ólombányákról, ahova a számüzötteket küldik. Na - és ujabban közismert - a Volga-keringő.

Ellenben: végig utazni a Transbajkál vaspályán, amely mellett máról-holnapra virágzó városok keletkeztek; látni kormányzóságonkint egy-egy nagyobb várost a vidéket jellemző sajátságaival; megtekinteni a vásárt nyüzsgő tömegével egy európai orosz városban, másikat egy mandzsurai orosz-kína városban; vagy a repűlő vonat ablakából látni egy agarászatra felvonuló előkelő dámákkal tarkított orosz főúri társaságot; majd a mint a vonat tovább halad velünk, mintegy varázsütésre előtűnik egy márvány oszlopokkal, szobrokkal díszített, alacsony márvány keritéssel szegélyezett virágágyakból álló gyönyörűséges fejedelmi park, amelynek több helyén egy-egy márványtalpon nyugvó érc-oroszlán fejből ömlő szökőkút hullatja vizét a márvány medencébe s egy pillantást vetni a háttérben díszlő orosz főúri kastélyra; vagy elhaladni a mérföldekre terjedő búja-kövér, gazdag búzatáblák között, máshelyütt naphosszat erdőségek mellett; majd a technika egyik remekén, a Volga hídján át beleszédülni a hatalmas Volga víztömegébe s a Bajkál-tó nagyszerűségét soha el nem tűnőleg emlékünkbe vésve keresztül suhanni a számtalan, néha 20 percig tartó, magas hegyeken átvágott alagútakon, a melyeket szemlélve, a bámulattól némán gondolunk az emberi ész és kéz hatalmas tervező, illetve alkotó képességére; látni még egy budhista kolostor fantasztikus kűlsejét, berendezkedését, nagyszerű gazdag könyvtárát s végűl egy ázsiai oroszországi kínai színház furcsaságait: nagyvonásokban előttünk van a háború előtti bőségben úszó, eleven orosz föld népeivel, jellegzetes eredetiségeivel, mérhetetlen, kiaknázhatatlan természeti kincseivel.

Minderről ma, a film-technika csodálatosan fejlett korában pár óráig tartó film többet beszélne, mintha akár köteteket olvasnánk róla.

Egy hadifogoly, hacsak valamilyen megfigyelő képességgel rendelkezett is, igen sok érdekes dolgot vehetett észre s rendkivüli, olykor borzalmas eseményeket hallhatott vagy élhetett át s őrízhetett meg emlékében.

Egy volt hadifogoly szájából néha hihetetlennek tetsző dolgokat hallhatunk, de bárminő hihetetlennek látszó dolgot halljunk is, ne vonjuk kétségbe, higyjük el, mert, ha nem ő élte is át, átélte az, akitől hallotta, mert a Szibériában volt hadifoglyoknak nincs szüksége hárijánoskodni, mert annyi élményben volt részük, hogy hacsak naplót nem vezettek, az átélt események csekély részét sem tudták emlékükbe megőrízni.

Eddig Erdélyben alig egy nehány a hadifogsággal és a hadifoglyokkal foglalkozó irodalmi munka jelent meg. De ha több effajta munka jelent volna is meg, mit tesz az!? Oroszország és Szibéria oly nagy s a hosszú háború és hadifogság alatt oly sok esemény fordúlt elő, hogy minden megfigyelőnek bőséggel állanak rendelkezésére. Minél több ily tárgyú könyvet olvas valaki, annál tisztább képet alkothat magának az ott történtekről.

Én megírom azt, amit én láttam, még pedig úgy, ahogy én láttam.

Különben minden visszatért hadifogoly mind megannyi csodának tekinthető, mert ott mindenkire száz halál leselkedett, amiről sokat beszélhetnének a szibériai lágerek fogolytemetői, ahol a hadifoglyok százezrei pihennek.

Hadifogságom alatt összekerűltem a világháborúban részt vett majd minden nemzethez tartozóval, alkalmam volt a különböző nemzetek fiai közt erkölcs, használhatóság, leleményesség és más tulajdonságok szempontjából párhúzamot vonni s büszkén jelenthetem ki, amint látni fogjuk, hogy az orosz bolsevizmusban részt vett magyarságtól eltekintve, nem volt okom szégyelni magam magyarságom miatt.

Annyi esemény, oly bő anyaghalmaz állott rendelkezésemre, hogy abból a legérdekesebbeket kiválogatni s az egymástól többnyire független történéseket úgy összeilleszteni, hogy bizonyos kapcsolat nyílvánvaló legyen, nem volt könnyű feladat. Ez a könyv nem készült irodalmi remekműnek. Mindössze riportszerüen, de mindenesetre érdekesen óhajtottam - s ez nem tudom mennyire sikerűlt - egy hat évig tartó hadifogság történetét úgy állítani az olvasó elé, mintha azt valaki élőszóval beszélné el.

Ismétlem, anyag annyi volt, hogy három ilyen kötetet is ki tudtam volna állítani. De hogy a könyv beszerzése olcsóbb legyen, illetve, hogy az egész vállalkozás sikerűljön, néhány mondattal vázoltam sokszor olyasmit, amiről oldalakat lehetett volna írni.

Ha az átélt chaosból nagy vonásokban csak általános képet is sikerűlt az olvasó elé tárnom, feladatomat megoldottam.

Oradea-Nagyvárad, 1929. junius hó.
A szerző.