Bevezetés

David Riesman mára klasszikussá vált művében, a Magányos tömegben rámutatott, hogy a tömegoktatás új generációi nem meritokratikus versenyben győzni kívánó teljesítményorientált, individuális versengők, hanem kapcsolódást, igazodást kereső fiatalok, akik elsősorban beilleszkedni szeretnének társaik közé. Vagyis a "láthatatlan kéz" helyett a "szívélyes kéz" igazgat az iskolákban, egyetemeken. Az oktatáskutatásban sokáig nem kapott kellő figyelmet e jelenség. (Riesman, 1986:196) A baráti kezek - a támogató tanárok, a hasonló gondolkodású iskolatársak, azaz a kapcsolati erőforrások - tanulmányi pályafutásra gyakorolt hatása az iskolafenntartó szektorok tanulói közötti teljesítménykülönbségek tanulmányozása kapcsán került a hazai szakmai érdeklődés középpontjába. (Pusztai-Verdes, 2002; Pusztai, 2004a) A különböző fenntartású intézményekbe járók körében az előnyös társadalmi státusú tanulóknak kedvező reprodukciós determinizmusok nem egyformán érvényesültek, s az elemzések az erős magyarázó erővel rendelkező elméletek korlátozott válaszadó képességére mutattak rá.

Az iskolaközösségek vizsgálata során azonban kiderült, hogy a tanulói, szülői kapcsolathálók összetétele illetve azok iskolai gyakorisága jelenti a rejtvény megoldását. Egyértelművé vált, hogy a normabiztonságot segítő stabil, kohézív kapcsolatok dominanciája az, ami a felekezeti iskolákban mérsékli a tanulók közötti társadalmi különbségekben gyökerező egyenlőtlenségeket, vagy is ilyen közegben a hátrányosabb társadalmi helyzetű tanulók is jobban teljesítenek. A nevelésszociológusok egy csoportja - Coleman és tanítványai - úgy vélték, hogy az egyes tanulók iskolaválasztása illetve iskolai teljesítménye nemcsak a vertikális társadalmi struktúrában elfoglalt helyzet és az egyéni döntések eredménye, hanem mindezeket erőteljesen módosítja a konkrét iskolai, lakóhelyi és szabadidős környezet kapcsolati struktúrájának és normarendszerének eredményeként előálló társadalmi tőke egyéni magatartásra gyakorolt hatása.

...

A felsőoktatási közösségek tanulmányi karrierre gyakorolt hatását ezidáig kevéssé kutatták, holott a hallgatói közösség személyiségformáló erejét kiaknázó kísérletek az elitképzés hazai hagyományaiban megtalálhatók. Egy korábbi munkánkban rámutattunk, hogy az egyházak - a legnagyobb arányban a protestáns felekezetek - által fönntartott kollégiumok, de emellett a katolikus (gyakran jezsuita) konviktusok is az egyik leghatékonyabb eszközt jelentették a hátrányos helyzetű fiatalok tanulmányi előmenetelének támogatására. (Mészáros, 2000; Pusztai, 2004a) A felsőoktatásban is van ennek hagyománya. Mind az egyházak által fenntartott, együtt lakó és tanuló közösségek - mint például a Szent Imre kollégiumok, a debreceni Református Tanárképző Intézet vagy a sárospataki Angol Internátus - mind az Eötvös és a Györffy-kollégium valamint a népi kollégiumok hatékonyságában nyilván nagy szerepe volt annak, hogy - részben eltérő szellemi gyökerekkel s más társadalmi hátterű hallgatók számára, de - stabil értelmező közösséget biztosítottak tagjaiknak. (Tánczos, 1977; Csohány, 1988; Pataki, 2003, 2005; Papp, 2008; Takács, 2009)

Jelen értekezés kérdésfeltevésének aktualitását az adja, hogy a felsőoktatás iránti társadalmi érdeklődés megnövekedése, majd az intézményrendszer nyugat- európainál jóval gyorsabb ütemben bekövetkező horizontális és vertikális expanziója valamint a belépő korcsoportok létszámának csökkenése nyomán versenyhelyzet állt elő az intézmények között. (Fábri, 2010) Ez a hátrányos helyzetű, kevés - tanulmányok alatti és utáni - munkalehetőséget kínáló régiókban a különböző vonzáskörzetekkel rendelkező intézmények számára azzal járt, hogy rekrutációs bázisukban dominálni kezdtek a fél évtizeddel korábbihoz képest alacsonyabb státusú tanulók (a kevésbé kvalifikált szülők gyermekei, a kisvárosi gimnáziumokban és szakközépiskolákban érettségizettek). A felsőoktatás többciklusúvá válása után a mester- és a doktori képzésbe való bejutás újabb társadalmi szelekciónak veti alá a hallgatókat, s nemcsak a diplomaszerzés, hanem az elhelyezkedés esélyének különbsége növekedett. (Koucký et al., 2010) Az így kialakult kvázi piaci versengésben a hallgatók népes csoportjai nem tudatos fogyasztói döntéseket hoznak, hiszen a családi erőforrások nem teszik lehetővé számukra az intézmények közötti válogatást. Az össztársadalomhoz képest relatíve - de a felsőoktatás világában kifejezetten - hátrányos helyzetű fiatalok az akadémiai értékek és normák között nehezen boldogulnak, anyagi, lakhatási gondjaik, munkavállalásuk miatt nem tudják használni az egyetem kínálta kulturális infrastruktúrát, s nehezebben lazítanak a kibocsátó környezet kapcsolathálózataihoz fűződő kötéseiken.

...

Jelen kötet bevezetésében a felsőoktatási intézményi közegben zajló, s közvetlenül a hallgatói kapcsolatokra ható legmarkánsabb változásokkal vetünk számot, melyek elsősorban az intézményi funkciók megfogalmazásában, másodsorban az oktatói és hallgatói státus valamint az akadémiai közösség határmegvonásának a változásában gyökereznek. Ezután hat nagy fejezet következik. Az elméleti fejezetekben elsőként a hallgatói szocializáció folyamatának és eredményének értelmezési koncepcióit mérlegre téve a hagyományos modellek felől újabb elméleti megközelítések felé keressük az utat. A felsőoktatásban érzékeny kérdéssé váló eredményesség-probléma megtárgyalása után a hallgatói kapcsolatrendszert figyelembe vevő nevelésszociológiai magyarázatmodelleket vetjük össze, előbb az elméletek, a későbbiekben a kapcsolati struktúrák felől vizsgáljuk meg a kérdést.

A monográfia empirikus fejezeteiben egy konkrét felsőoktatási régió hallgatótársadalmának társadalmi összetételében majd egy évtized alatt bekövetkező változások áttekintése után a hallgatók akadémiai beágyazódásának mintázatait elemezzük relációs, strukturális és kulturális dimenziókban egyaránt. A hallgatói kapcsolatok alapképzés és mesterképzés között bekövetkező átalakulásának bemutatása után a hallgatói beágyazódásnak a felsőoktatási pályafutás eredményességére gyakorolt befolyását mérjük fel. A kutatás empirikus bázisát a Debreceni Egyetem Felsőoktatáskutató és Fejlesztő Központjának az alapképzésben (2008) és a mesterképzésben (2010) résztvevő hallgatók körében készített adatfelvételei képezik. Elemzésünk néhány pontján visszatekintünk a vizsgált felsőoktatási régióban készült korábbi kutatások eredményeire. Munkánkat az MTA Bolyai János Kutatási Ösztöndíja és az OTKA támogatta.